Fogalmam sincs, minek állok le folyton olyan emberekkel vitatkozni,
akikkel felesleges. Vannak a beszélgetéseknek olyan pontjai, ahonnan már
egyszerűen nincs mit tovább ragozni, mert nincs meg a közös nevező.
Szeretem azt hinni, hogy tájékozott vagyok a világ dolgaiban, közben
pedig tudom, hogy ez viszonylagos, és szart sem tudok. És nem is fogom
azt hinni soha, hogy bármit is tudok. De azt végképp soha nem lenne
"merszem" állítani, hogy tudom és látom, hogy mi van valaki más fejében.
Pedig a megérzéseim jók. De a problémák akkor is személyesek. És
viszonylagosak. Nincs ezzel mit tenni...
Hiúság minden ilyesmi. És nincs nagyobb ostobaság, mint elhinni, hogy
a személyes környezetünk az egyetlen és kizárólagos világ. Persze
felettébb kellemes, hiszen így a legkönnyebb megtalálni azt a közeget,
amiből végre, végre kitűnhetünk.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése