soul education

A tanítási szünetek ideje alatt mindig rájövök, hogy tökre jó fej vagyok. Amikor már a megfelelő mértékben kialudtam magam, akkor remek tanár is vagyok éppen szerintem. Kreatív, vicces, szórakoztató, egyéni, amilyen jó lenne, ha mindig lenni tudnék, de nem tudok. Mondhatnám, hogy ez az én saram, de inkább másra fogom. A rendszerre, a beosztásra, a világra, a helyzetre, meg hasonló elvont és nem létező izékre.

Ha több időm és sanszom lenne például, meg persze megfelelő támogatásom (és nem lennék túl öreg a lánglelkűséghez), akkor két dolgot kezdeményeznék az iskolában. Egy diskuráló klub lenne az egyik, ahol különböző aktuális, világunkat érintő témákról lehetne beszélgetni. Például a szegénységről/hajléktalanságról, a prostitúcióról, a homoszexualitásról, a drogról, a politikáról/politizálásról, ilyesmikről. Tökre nonprofit alapon meg-meghívnék néhány témához értő felnőttet, akiktől lehetne egy csomót kérdezni, de amúgy társalgás hangulata lenne az egésznek, ahol mindent lehet, nincsenek tabuk, pláne elvtelen hallgatások és mismásolás.
A másik pedig egy diákszínház lenne, főleg azért, hogy még idejében elvágjam a kommerszhez való ízlésbeli kapcsolódás lehetőségeit.

Mindez azért jutott eszembe, mert épp egy egyetemi diákszínjátszó fesztivál székeit koptatom, és az előadások láttán tökéletesen levehető, hogy ki min és kiknek a kezei alatt nőtt fel...

Zene: Jamiroquai: Soul Education