Megaszar

Javíthatatlan tehetségkutatónakálcázott médiaszarfogyasztó vagyok; egyrészt mert a zene az életem (áh!), másrészt pedig mert fáradhatatlanul keresem a kuriózumot, az egyéniséget, Az Előadót - hogy olyanokat lássak, mint mondjuk a Póka Angéla vagy az Oláh Ibolya annak idején (a körítés és amik azóta történtek, az most tényleg mellékes), hogy megforduljon velem a világ, hogy kiforduljon a négy sarkából, a hamleti kizökkent időt keresem, amit nem is akarok helyretolni...

Manapság rá kellett jönnöm, hogy más indíttatásból is nézem ezeket: segítenek kilökni magamból a héten felgyülemlett salakot, jót lehet anyázni, szidalmazni, káromkodni, hőbörögni, olyan lehet ez, mint a fasziknak a focimeccs. Isszuk a sört, szidjuk foci-metaforikába bújtatott életet.

Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez réges régen nem a tehetségről szól. Mégis nézem, és mégis fel tudok háborodni, hogy ostobábbnál ostobább zsűri és résztvevők vannak, akik már egy összetett mondatot sem tudnak kinyögni, csak annyit hogy "én jól éreztem magam a színpadon" meg hogy "az érzésre koncentráltam" meg hogy "szerintem átjött/nem jött át". Figyelem a kínt, ahogy keresik a szavakat, de nem találják, és arra gondolok, amikor még intellektusokat ültettek a székekbe; egy cseppet sem csodálkozom, hogy nem vállalták a sokadik remake-et.

De egyébként félelmetes, hogy a csillivillivel mi mindent próbálnak lenyomni a képzetlen néző torkán. Hogy a Megasztárban tízből csak kétszer nincs hamis hang, viszont tízből tízszer nincs karizma, egyéniség. Hogy az X-faktor kapcsán most szombaton komolyan kételkedni kezdtem, hogy a múlt heti műsor nem volt-e elejétől végéig playback. (Persze lehet, hogy csak bejött az a jóslatom, miszerint könnyű úgy az első élő adásra felkészülni, hogy hetek állnak rendelkezésre -- a korábbi adások ui. felvételről mentek -- de most csak egy hét volt arra, hogy összekapják magukat a t. aspiránsok.) Ami egyébként kiemelendő tény, hogy az X-faktorban tessenek figyelmezni, hogy a live felirat időnként eltűnik, és a közös számok ill. a vendégelőadó csakitt, csakmost, csakönöknek produkciója gyanúsan steril, vagyis minden valószínűséggel stúdiómunka. Átverés.

Az összes zsűri is az idegeimre megy egyébként. Pressernek, gyanítom, elfogyott a jogdíjakból szerzett pénze meg az ihlete, Eszenyinek úgyszintén. Friderikusznak szerintem túl sok szabadideje van, a Nagy Feró biztosítani szeretné a nyugdíjas éveit, a Gesztinek meg gyereke született, és kezd elkurvulni. Vicces, ahogy műmájerkedéssel vádolják X-et, miközben tökéletesen kiviláglik az ő összes előre megírt manírjuk.

Akit egyébként érdekel, annak elmondom, hogy a Megasztárban az általam jelölt zenei potentátok száma nulla. Senki nem érdekel. Világosan látom, hogy most is meg akarják teremteni a prototípusokat (a gyereksztár, a duci macsós mackó, a lelki sérült negyvenes -- hazánk Susan Boyle-ja), de ez már unalmas és szánalmas is. Az X-faktorban ugyanez. Néhány kimunkált hangú, középszerű figura, akiben meg van egy kis egyéniség, azt is szét fogják forgácsolni. Van, akit le akarnak bohócisítani, az általam itthon hallott eddigi legjobb férfivokalista együttesnek is csak szurkolni tudok, hogy ne hagyják magukat. Az agresszív-nyomulós női erőszakot pedig szintén fel kellett volna ismerni időben, de hát...

Mindegy, azt mondják, aki folyton foglalkozik valamivel, még ha az arra nem is érdemes, az tovább él...