Bírom a kölyköt. Ha rossz napom van, de neki jó, akkor mindig sikerül
feldobnia, mert tíz perces séta alatt elmeséli a fél univerzumot.
Persze ha rossz napja van (pláne, ha nekem is), akkor
égszakadás-földindulás. Érzelmeiben indulatos, heves. Rapszodikus.
Később a lányok majd azt mondják rá, szenvedélyes.
Az új iskola óta még újra kreatív is, ez örömteli, mert lassan-lassan
már kezdett unalmas fráterré változni. Az a sörhasat növesztő
távirányítót a kezéhez tapasztó fajta, csak kiskorúban. Már második nap
átvették a művészeti tagozatra, szerintem nem a kiemelkedő
képzőművészeti képességei miatt, hanem mert meglátták benne a humánumot
és az alkotóerőt, az emberséget, a szívet; azt, hogy jó és fontos a
jelenléte. Azóta agyagozik, rajzol, színez, vág, fúr-farag, ötletel. Az
egész élete egy nagy ötletelés. Nem didaktika, nem tanulás, nem
agytömködés, azt ki nem állhatja. Még olvasni sem szeret igazán. A mások
által teremtett világok másodlagosak, unalmasak. Az kell, amit ő alkot
meg. Az a legjobb.
Új barátja is van, Bálint, aki gyerekszínész a Sziporkában.
A múltkor dalt komponáltak az udvaron ketten, amikor is a lányok
megzavarták őket. Basztatták őket, na. Hát elküldte őket ékes magyar
nyelven vissza a szülőanyjukba. A tanítónéni persze lehidalt, a szidalom
megfogant, az iskolában híre ment, hogy milyen "szakszókincse" van; de ő
beelőzött itthon. Kérte nagyon, hogy ne haragudjak, hogy csúnyán
beszélt, hiszen a lányok megzavarták az ihletet. Megbocsátottam. Másnap
hangszereket vitt, hogy felfejlesszék a dalt - amit azóta sem hallottam.
Máskor suszti (=suszterbogár) kórházat csináltak a Bálinttal az
udvaron. Odahordták a beteg bogarakat, majd becsukták a szemüket, és két
nagy kő között halálra passzírozták őket. Hogy ne szenvedjenek.
Gyorsan, fájdalommentesen. Eutanázia junior. Egészséges és élő bogarakat
nem bántottak. A kórházat be is rendezték falevelekkel meg minden. A
legfőbb páciens egy (még kimondani is borzalom) beteg darázs volt.
Ismét tervezgeti a jövőt. Bár a nyáron kissé elvadult, most három
hete megint fű-fa-bogár-virág-madár jóbarátja. Kiskutyát és kiscicát
majd kölyök állapotban egyszerre vásárol, pont olyan fizimiskával, mint
rég elgyászolt kedvenceink, hogy őrizze az emléküket. És a kicsik majd
együtt nevelkednek, s barátok lesznek.
A szolfézst utálja, a furulyát szereti, s nemsokára zongorát veszünk,
ezt alig várja. Többek közt azért, hogy majd megtanítsa a cicát (is)
zongorázni. És nyilván, hogy újabb dalokat komponáljon, bele a világba.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése