Szóval felkeltem szépen, és elindultam a British-be, mert most van az utolsó két napja a reneszánsz kiállításnak, meg gondoltam, utána átmegyek a Victoria és Albertbe, mert hogy oda költözött a nemrég még különálló Theatre Museumként létező gyűjtemény. Ezt anyagi gondok miatt bezárták, és mindent át (vissza-?)cipeltek a Victoria and Albertbe.
A British-be amúgy is vissza akartam menni, mert múltkor nem láttam egész Európát meg a Japánokat sem, és nem is bántam meg, mert megtaláltam a felvilágosodás-kiállítást is, ami otthont ad III. György könyvtárának is, na az egészen csodálatos volt. Láttam továbbá az óragyűjteményt is, ami szintén.
A British után átbuszoztam tehát a másik múzeumba, az út kb. 90 perc volt, mert sikerült kikapnom a szombat koradélutáni csúcsot az Oxford streeten, nagy dugó, óriási tömeg.
A V&A is lenyűgöző, és hát eddig szkeptikus meg elnéző voltam az olyan kijelentésekkel kapcsolatban, hogy "mennyi mindent összelopkodott a birodalom a világból", de ezt látva most már kezdem érezni ennek a kijelentésnek a tartalmát is. A V&A elrendezése valahogy emberközelibb, talán azért, mert zsúfoltabb az egész: az ember tényleg úgy érzi, mintha a történelemben sétálgatna, hatalmas a belmagasság, nagy csarnokok és zegzugos kistermek is vannak mindenféle apró kütyükkel. Ideiglenes kiállítás volt Grace Kellyről, amit nem néztem meg, és tulajdonképpen semmit sem néztem meg rendesen, csak a színházi kiállítást, ami viszont borzalmas nagy csalódás volt.
Amikor először láttam ezt a gyűjteményt, akkor eléggé lenyűgözött, talán egyszerűen amiatt, hogy van külön egy múzeum, ahol a híres brit színjátszás relikviáit őrzik, kicsi múzeum volt, barátságos, bordó falakkal és kevés emberrel.
Itt viszont, mondanom sem kell, hogy egyrészt tömeg volt, másrészt pedig nem értem, hogy HOL VANNAK A HÍRES BRIT SZÍNJÁTSZÁS RELIKVIÁI???? Mert kell, hogy legyenek neki.
Elmondom mi volt, volt rengeteg jelmez meg kellék, no de nem a hőskorból, hanem a közelmúltból, központi helyen pl. a most a West Enden futó Oroszlánkirály c. musical két főszereplőjének a jelmeze. Aztán volt bazi sok színházi plakát meg díszletmakett. Ment egy videó, ahol teljesen értelem nélkül részleteket mutattak közelmúltbeli előadásokból. Az igazán érdekes és értelmes dolgokat egy kézen meg tudom számolni.
1) Shakespeare First Folio (nem tudom, eredeti-e)
2) restauráció-korabeli drámakéziratok
3) Edward Gordon Craig díszlettervének makettje a Sztanyiszlavszkij-rendezte Hamlethez (Moszkvai Művész Színház, 1900 eleje...)
4) 19. századi sminkesdoboz
5) talán még Ira Aldridge portréja.
És kész.
Emlékszem, a régi kiállításon volt egy sorozat a Redgrave-ekről. De különben is. Hol van a reneszánsz, hol van a 20. század eleje, hol van Craig, Peter Brook, Olivier meg John Gielgud és a többiek. Egyszerűen nem hiszem el, hogy -- bár a kiállítás címe Theatre and Performance Art -- az angol előadóművészeteket Kylie Minogue öltözőszobája reprezentálja a leghitelesebben. Mert igen, az ki van állítva, vitrinben, látszik benne az összes cipőcske.
Szar ügy ez nagyon. A múzeum, ha színházról van szó, amúgy is egy problémás kategória, de hogy ennyi büszkesége ne lenne a nagy hős brit nemzetnek az ő színészetére, az fájó. Egyébként azon is le vagyok hidalva, hogy hiába nézem a színházműsort, nagyrészt musicaleket meg showkat találok (oké, nyár van), ez lenne hát a színházi helyzet a királyságban? Mert ha ez, akkor nyilván csak ezt lehet bemutatni.
Teljesen úgy éreztem magam, mintha színházrajongó (bocsánat, sztárrajongó) csitrinek néztek volna, aki megelégszik azzal, ha benézhet a kulisszák mögé, láthatja, hogy a színész úrnak szőrös a mellkasa a jelmez alatt, a befogadó ilyesfajta degradálása és hülyének nézése végtelenül fel szokott bosszantani. A brit rock történetéről szóló fotókiállítás sokkal jobb volt, komolyan mondom.
Na de meg egyébként a múzeumkert is egyébként nagyon szép...
Dühömben és tömegundortól hajtva átszaladtam a természettudományi múzeumba, ugyanis felfedeztem, hogy ott van a szomszédban, és le akartam fotózni a dinókat meg a nagy kék bálnát a fiúknak. Ott végre találtam egy kávézót is, ahol nem állt kilométeres sor. A dinókhoz viszont igen, úgyhogy azt kihagytam... és fél azt hiszem, nem töltöttem ott fél óránál többet sem, ugyanis a múzeum -- legalábbis az a része, amit láttam -- kitömött (vagy látszólag kitömött) állatokkal van tele, a hullaházakat pedig nem bírom, úgyhogy el is határoztam, hogy ide csak akkor jövök vissza, ha valami gyereket kell hozni az érdekesség kedvéért.
Hát ez volt tegnap, nézzétek a képeket és figyeljétek a képaláírásokat is. A reneszánsz kiállításról külön írok majd, és lehet, hogy nem is ide.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése