Mikroperspektíva

A BP-ről mostanában nem sok pozitív dolog jut az ember eszébe, csak konspirációs politikai thrillerek jelenetei ugranak be e mexikói olajkatasztrófa okán, ezért az egyszeri kiállítás-látogató is megtorpan egy percre, amikor a bejáratnál meglátja a fő szponzor logóját. A londoni British Museum és a firenzei Uffizi Galéria Reneszánsz rajzok című közös kiállítása volt látható a British Museumban a mostani hétvégéig.

Szombaton, utolsó előtti nap lévén hatalmas volt a tömeg, a jegyvásárlás után tíz perces turnusokban engedik be az embereket a piramisszerűen kialakított bordó-zöld térbe. A kiállítást a múzeumkupola alatt rendezték be. Ez az a híres gótikus kupola, ami alatt annak idején -- a British Museum könyvtárában -- Marx, Lenin meg Sir Arthur Conan Doyle is dolgoztak - állítólag.

A kiálíltás tere igazán intim a szűrt fénnyel meg a sötétséggel, ezért is olyan irritáló, hogy a tíz perces turnusok ellenére (nyilván kevésbé bizonyul hatékonynak) hatalmas a tömeg, valamiért mindenkinek az a fixa ideája, hogy a képeket 20 centis közelségből kell megvizsgálni. Ezért aztán a kicsi rajzokat emberfejek takarják ki, miközben könyökök és vállak jobbra-balra taszigálnak.

A kiállítási kalauz egyébként ragyogóan végigvezet bennünket a koncepción.

A rajzok alapvetően vázlatok, festményekhez vagy nagyon kompozíciókhoz készült előtanulmányok, kevés köztük a késznek szánt alkotás. Némelyik mellé odatették a végleges verziót is, összehasonlítási alapul. Olyan, mintha egy műhelyben járnánk (illetve nem is egyben, többen), a séta narratívája pedig Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című művéből vett idézetekre van felfűzve, hogy például Drawing, the father of other three arts, architecture, sculpture and painting (A rajz három másik művészet apja, az építészeté, a szobrászaté és a festészeté). A kiállítás fejezetcímei egyrészt az alkotás stádiumaival, másrészt az itáliai művészettörténettel kapcsolatos támpontokat adnak: "A rajz célja", "Reneszánsz Itália", "A gótikától a reneszánszig", "A tervezés mesterei", "Verrocchio és Leonardo Firenzéje", "Velence és Észak-Itália", "Egy új művészi elképzelés".

A Britishnek tulajdonképpen nem kellett nagyon messze menni, hiszen a rajzok nagy része a saját gyűjteményéből való, a másik fő közreműködő pedig az Uffizi galéria, illetve vannak kisebb hozzájárulások is: pl. a Louvre kölcsönadta Raffaello Szent György és a sárkány c. festményét a rajz mellé. Az embernek egyébként az az érzése, hogy a kiállításszervezők nagyon visszamentek az alapokig a tájékoztatást illetően, a feliratok rém egyszerű nyelven magyarázzák a reneszánsz kialakulását, a perspektíva jelentőségét, a vallási vonatkozásokat és a rajztechnikákat. Az üres sarkokat Velencéről, a korabeli papírkészítési technikákról és a rajzeszközökről szóló (egyébként érdekes) videók teszik változatosabbá.

Szép, kecses, látványos, megérte. De ezután most valami harsány-groteszk-ironikusra vágyom.