Olvasom a cikket az index.hu-n, és nem hiszek a szemeimnek. Hogy már ezek is... elképesztő.
Bevallom, nem vagyok Chuck Palahniuk nagy ismerője, a Harcosok klubját láttam, nagyon tetszett.
Azt is mindig tudtam, hogy az USA a világ leginkább Janus-arcú
országainak egyike, sosem vágytam oda, mert valahogy mindig gyanús volt a
túlságosan fényes homlokú optimizmus és feltűnőre mázolt liberalizmus.
Hát tessék.
Nos, én elolvastam az ominózus Guts című elbeszélést (a cím magyarul két értelmű: "zsigerek" vagy "belek" ill. "merészség"), amit (ó, mily botrány!) eredetileg a Playboy
közölt le, és olvasóként, de magyartanárként is mondhatom, nem találtam
benne semmi kivetnivalót. Egyrészt hallatlanul (ön)ironikus, vagyis
direkt bagatellizál és nagyít fel egy tabutémát, ami nemcsak az
elbeszélő 'magánügye', de sokan másoké (olvasóké) is. Másrészt maga a
narráció, a szöveg hihetetlenül önreflexív, "kiszólogatós" - azaz
például remekül meg lehet rajta keresztül tanítani azt, hogy túllépve
egy adott írás témáján, hogyan koncentráljunk a struktúrára, az
elbeszélésmódra vagy a narrátor és az író/stílus/stb. viszonyára.
Bármire. Bármire, ami nem a konkrét téma. De mégha az is - hát ez is az
élet része.
A novella NEM pornográf. Szexuális témájú persze, ráadásul bizonyos
szempontból túllép normatív kereteket is, de semmiképpen sem öncélúan
vagy a szexuális hatásra hajazó módon pornográf. Ez az eljárás és
ferdítés körülbelül olyan, mintha holnaptól betiltanánk Nádasdy Ádámot
(mondjuk mert a költészete buzilobbi) vagy ha Csáth Géza Anyagyilkosság c. novelláját szadistának minősítenénk. És esetleg Bret Easton Ellist se olvassunk többé.
Hadd számoljak be egy friss személyes tapasztalatról: az Anyagyilkosság
az idei tanév legsikeresebb novellaelemzése. Sőt, Csáth Géza az egyik
legsikeresebb szerzőnk. Miután jól kiborzongtuk magunkat azon, hogy
mennyire 'aberrált' és 'hűha', a nagy sikerre való tekintettel komolyan
fontolóra vettem, hogy az Ópium című filmet (Szász János, 2007) is megnézzük. Időhiány okán nem lett belőle semmi, de a véleményt fenntartom.
Tudomásul kell venni, hogy akárcsak mindenfajta médiában, az irodalomban
is egyre erősebb ingerek kellenek, és hogy jó lenne már felszámolni az
elitista, "Hochlitearatur" hozzáállást. Ez nem minőségi romlást jelent,
hanem nézőpontváltást (aka ironikus látás- és létmód) esetleg
-válogatást és az alkalmazkodás képességét.
De hát a lényeg (vagy a lényeg hiánya) pontosan itt van, és már megint
ide lyukadunk ki. Ha már a Nobel-díjas írónk is azt jelenti ki az
itthoni befogadó közegről, hogy az nem érti az iróniát, lenne min elgondolkodni. (Bár a facebook linken
örömmel fedeztem fel magyar vélemény-nyilvánítókat is). És még az se
nagyon nyugtasson meg bennünket, hogy a tengeren túl sem tartanak
előbbre egy lépéssel sem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése