Egyszerűen nem bírok belenyugodni, hogy ebben a tetves országban nemhogy
segítenék az ambíciót, de két lábbal tapossák ki abból, akiben még
egyáltalán maradt.
Nem bírom elfogadni, hogy sem a munkahelyek, sem az állam, sem a
közvetlen környezet nem támogatja azt, ha valaki ki akar lépni a
tyúkszarból. Nem vagyok hajlandó szomorúan bólogatni arra az attitűdre a
szar munkakörülményeket látva, tapasztalva, hogy "nem, nem, inkább csak
kussoljunk, örüljünk, hogy van munkánk és hogy lyuk van a seggünkön".
Nem akarom elfogadni azt, hogy egy család húsz év után, több gyerekkel
nem tud családbarát környezetbe költözni, és még mindig az apa vagy az
anya másfél szobás legénylakásában kénytelen nyomorogni (mert ugye,
"örüljünk, hogy tető van a fejünk fölött"). A tököm televan azzal is,
hogy az alsókategóriás autóval lavírozva azon kelljen izgulni, mikor
büntet meg a rendőr, mert az idén sem volt pénz a kurva téli gumira.
Elegem van abból, hogy bár elvileg az egyéni érvényesülést hurrázzuk,
mert anélkül nem lehet létezni, kurvára nem találjuk az időt és a teret
ahhoz, hogy nekünk is igazán fontos dolgokra is legyen idő és energia.
Mert mindig előbbre való valaki. A feladat, a gyerek, a számlák, meg az
összes kibaszottul nyomasztó kötelesség. És hiába tartjuk természetes és
fontos dolognak az önmagunknak való megfelelést és az álmaink
kergetését, olykor képtelenségnek tűnik racionális megoldásokat keresve
kiszabadulni a kényszerek szorításából.
Mi a lófaszt lehetne tenni?
A kényszeresség kényszerességet szül, tán a hozzáállással és a
lelkiismeretességgel van a baj. "Szarjuk le, végezzük a kötelességet
beleélés nélkül" - mondják a bölcsek, pedig hát a leszaráson túl is ott
van az, hogy a kötelességek annyi de annyi fizikai időt vesznek igénybe,
hogy arra nem elég a nap 24 órája.
Persze minden relatív. A gyerek megkérdezi, miért sírok, mondom neki
lerázósan, azért, mert nehéz az élet. Erre azzal replikázik, hogy hát én
csak ne beszéljek, hiszen neki ott van hétfőn a dupla matek a
nagyseggű, nagyhangú Ica nénivel....
... és mennyire kibaszottul igaza van!
ps. Széplelkek kommentjeit most nem kérem, köszi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése