2009. október 7., szerda

Bridget Jones és az esztétika

Nem szeretnék baszatlan tehén lenni - mondja valahol Bridgetünk az első kötetben, de ha mégis az lenne, és ráadásul Hugh Grant helyett egy iskolaigazgató lenne a felettese, azzal folytathatná, hogy de nyilvánvalóan idegesít az osztályteremben dekorációként papírra felfestett hatalmas graffiti; ez vajon az önkifejezésnek milyen elvetemült módja?
Hiszen, mondaná Bridgetünk, ha tanár lenne, én tíz évig tanítottam művészeti szakközépiskolában, és tudom, hogy önkifejezés és önkifejezés között milyen óriási különbség van. Ezért hát igenis azon az állásponton vagyok, hogy a gyerekek eme kreatív hőhullámait igenis szabályozni kell, mert nem szeretném az ominózus graffitit még 10 évig szemlélni.
Erre jönnék én, Gofri az esztéta, és azt mondanám Bridgetünknek (ha tanár lenne), nyugodjál te meg Bridget, két év múlva elballagnak, és akkor majd jön egy új osztály új önkifejezési formákkal, és szemlélheted a 13 aradi vértanút a falon, ahogy körülveszik a magyar címert, vagy akár kipakolhatod a te hervadt esztétikádat posztuláló muskátliidat az ablakba! Aztanemjójátneki!
 
[most legalább látjátok, milyen hasznosan töltjük el a közintézményekben egy iskolavezetési értekezleteket]

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése