Rájöttem, hogy mi idegesít a legeslegjobban ebben a Csillag születik
(honlapra nem futja, úgy tűnik) című legújabb kereskedelmi borzalomban.
Ez a dolog tulajdonképpen már az első szériában is idegesített, de azt
még végignéztem, mert mindig adok egy esélyt az olyasfajta műsoroknak,
amikről megvan az az illúzióm, legalább periférikusan érinthetik a
kultúrát.
De ez a második széria már a hipergagyi kategória. És egyszerűen nem
értem, miért nem küldik el a különféle médiafelületeken a francba az
egész kitalálmányt. Nem értem, hogy egyes irományok miért szépelegnek,
bratyiznak, meg "ó, nem olyan rossz ez"-elnek, mint például ez itt,
amikor az egész műsorban már egy szikra gondolat sincs. Állítólag a
nézettségi mutatóik is szarok. Ami nem is csoda, hiszen Gyevos meg én
sem nézzük, pedig mindketten erősen tehetségkutatóműsor-pártiak vagyunk.
Szóval nem csak az bosszantó, hogy ezt a műsort tehetségkutatónak
titulálják és hogy ostoba pojácák vezetik vagy hogy borzalmas a zsűri. A
színészszakmára nézve egyébként egyenesen felháborítónak tartom, hogy
olyan emberek képviselik az előadóművészeteknek ezt az ágát, akikben egy
szikra hitelesség sincs. Komolyan mondom, a színházi emberek nevében ég
bőr a képemről, amikor Oroszlán Szonját látom, akár
szimplán magától hülye, akár csak csinálja a műsort -- ha csinálja is,
rosszul csinálja. Azt sem értem, hogy ha karakán nőt keres ez a
csatorna, vajon miért mindig a "Hernádi művésznőt"
képes csak megtalálni, aki szerintük tökös is, Hernádi is, művésznő is,
holott évtizedek óta semmit nem csinál, csak húzogatja a szemöldökét,
hangját mélyítve mórikál, és már csak a Gálvölgyiék kollegialitása
tartja számon nagy színésznőként.
Az írni-olvasni tudók nevében is ég a bőr a képemről, mert azt kell
látnom, hogy véleményezést helyett nyimmegés-nyammogás, ködösítés,
szemforgatás, homályos ködölés zajlik zsűrizés címén. Vagy gondolkodás
címén. Miért is lenne bárki, bárkivel, bármilyen fórumon értelmesen
kritikus, ha az ilyesfajta műsorokban egyszerűen észrevehetetlen és
elhomályosult a 'véleménynyilvánítás', mint kommunikációs forma.
Na de mondom, nem ez bosszant a legjobban. Hagyjuk most azt is,
hogy a kereskedelmi tévék minőséginek kikiáltott műsorai már-már annyira
vállalhatatlanul szarok, hogy lassan kiköttetem az említett
csatornákat, és csak a Paprika Tv-t meg a Travel Channelt tartom meg. Az
sem érdekel különösebben, hogy a nevezők közül többen állítólag már
régebb óta ismert előadók. Én nem ismerem őket, tehát mindegy.
Amit nem bírok elviselni és egyben mérhetetlenül irritáló és unalmas is,
az az, hogy ez a műsor ízlésformáló akar lenni. Ez a műsor megpróbálja
megszabni nekem, hogy milyen előadókat és produkciókat tartsak jónak,
érdekesnek, izgalmasnak, kifizetődőnek vagy profinak. Ez konkrétan úgy
néz ki, hogy a beválogatott produkciók 99%-ban ugyanaz, mint az ezelőtti
szériában. Itt van az akrobatapár, a Király Linda-hangú énekeslány, a
Király Viktor-hangú énekesfiú, a vicces és profi táncosok, a népiest a
populárissal ötvözők, a rapperduó, a szájdobos meg az összes többi. És
mindegyik hű de nagyon hűha. Mindegyiknek megköszönik, hogy eredeti és
fantasztikus adottságaikkal idejöttek, és enyhítették a dilettánsok
láttán érzett felháborodással vegyes kínos röhögőgörcsöt. Mindegyiknek
elmondják, milyen istenáldotta tehetség, és de remek, hogy nekünk,
magyaroknak, megint lesznek csillagaink. (Hogy ezeket a mondatokat miért
kell látványos szájtátással, áll-leejtéssel, szemkerekítéssel mindig
ugyanúgy illusztrálni, fogalmam sincs.) "Be vagyok oltja jófejség ellen"
-- mondja Fáy Miklós, és kiszór egy kisfickót, de
közben meg beválasztja a rúdtáncosnőt, és mellesleg annyira jófej és
annyi itt a jófej, hogy az már nekem fáj. Hogy ő a megmondóember?
Röhögnöm kell. A modortalan nemetmondás és eszetlen pirosgomb-nyomkodás
nem tökösség, hanem nagyon szánalmasan átlátszó pózőrség.
Pedig hát egy fenét. Ezek a fiatalok már megint ugyanazok. Ők azok, akik
végignézték az előző műsorban szereplőket, és szépen leutánozzák, amit
azok csináltak, ahogy ők is leutánozták a korábbiakat. Sehol egy hiteles
ember, egy mozdulat, egy arc. És senkit nem is érdekel, hogy hogy
hívják Lajcsit meg Marcsit, lényeg, hogy olyan hangja legyen, mint a
Tóth Verának. Mert az már úgyis bejött. Senki nem mondja meg nekik sem
most, sem később, hogy bazmeg, ne legyél te Tóth Vera, legyél te Marcsi,
még akkor is, ha Marcsiként messzire sodor az őszi szél.
Az eredmény dögunalom. És az egészen még az sem segít, hogy mindenki
kurvára lelkesedik, hogy mindez mennyire döbbenetesen jó. Azt hiszik,
hogy ettől majd én is lelkesedek, és jól beveszem, hogy a mi
országunkban tényleg mennyi rejtett tehetség van.
Tiltakozom. Még akkor is, ha soha többet nem kívánom ezt a műsort nézni.
Unom, hogy hülyének néznek mint nézőt, mint befogadót, mint
kultúrafogyasztót, mint művészetélvezőt. Fáraszt már, hogy mindig
mindenhol mindenki a beolvadást választja a kiválás helyett. Felháborít,
hogy az életet épp hogy elkezdő fiatalokkal hitetik el, hogy EZ a
művészet.
Nem kell nekünk több tehetségkutató. A tehetségek jobban járnak, ha otthon maradnak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése