Az öreg hölgy látogatása volt a pénteki program, a kakasülőn ültünk, ami gy. szerint körülbelül olyan, mintha az ember felülről nézné a tévét.
Jó régen láttam már Zsótér-előadást, és régen is hallottam róla,
amit az utóbbi időben hallottam, az is arról szólt, hogy bár ő a magyar
alternatív színház emblematikus alakja, az úttörő, ráadásul
majdnemszintehogy az egyetlen, akit a magyarországi fiatal
színháztudomány (s jeles képviselői) a 90-es években hajlandó volt
kritikai vizsgálatnak alávetni - mára mégis inkább már klasszikusnak
számít, meglett negyvenes pali, pulóverben és szolíd szemüvegben.
Fiatalabb pályatársai kellő mennyiségű irigységgel és előítélettel vagy
tán inkább unalommal viseltetnek iránta nem utolsósorban azért, mert
szabad(úszó), de struktúrán belüli, azaz kőszínházakban alkot és rendez,
valamint nagy nevek versengenek a kegyeiért.
Nem tagadom, hogy ezt az előadást Ladányi miatt akartam megnézni, mert
neki régóta nagy tisztelője vagyok, vagy mondhatnám, hogy inkább
"elképedtje", Szegeden a Thealteren
láttam először Horváth Csabával egy előadásban, és komolyan
gondolkodóba estem, hogy ez a nő élőben létezik-e egyáltalán... azóta
mindenkit elcipelek, ha hallom, hogy valahol játszik, aztán hol tetszik,
amit csinál, hol meg nem, mert néha a nagy elképedtségem ellenére is
csak azt látom, hogy mechanikus, gépszerű, rigid, és fegyelmezett, és
nem találom benne az érzelmet vagy legalábbis az érzelemre hatót. De a
teste, ettől függetlenül, mindig lenyűgöz, ha rideg, akkor rövidebb
ideig, ha feszült, akkor tovább.
Egészen profán problémáink voltak ezzel az előadással, például
az, hogy túlságosan messze ültünk ahhoz, hogy belekerülhessünk a bűvös
körbe. Láttuk ugyan a testeket, a mozgást, de az arcokat nem, és ezért
kimaradtak azok a finom rezdülések, amik a szöveg és a zene nélküli
helyeken is a drámát hordozák vagy hordozhatták volna. Ezért volt,
tényleg, hogy csak a zenés jelenetek voltak mozgalmasak igazán - tán a
többi is, de ott, ami leköthette volna a figyelmünket, azt pont nem
láttuk.
(Meleg is volt ott fenn, és mivel az első felvonás végén majdnem elaludtam, eszembe jutott a szegedi Szentivánéji álom,
aminek a közepén szintén majdnem elaludtam, mert a második felvonás
másból sem állt, mint ide-mászkálásból a barokkos erdődíszletek között.
De ott és akkor azt gondoltam, hogy ez szándékos. Zseniális előadás volt
egyébként.) Hallhattuk viszont az előadás végén, amikor a világosítók
beszámoltak maguknak (egy-két-há'), és kikapcsolták a fényeket.
Szóval szerettem volna közelről látni Ladányi Andreát, mert
feltételezem, hogy fontos a tekintete azokban az ikonszerűen beállított
képekben, ahogy meg-megjelenik a színpad szélén, elején, hátulján, mint a
sátán, vagy Lucifer, az ördög a moralitásjátékokban, hogy végignézze,
hogyan gördül le az a lavina, amit ő indított el. Néha beleszól. A
szövegmondása pontos, acélos, koncepciózus, fegyelmezett, ahogy a
testtartása is. Kár volt nekem ott és akkor, hogy csakis az arcára/-ba
meg a merev derekába és vállaiba van sűrítve a figura, mert nem láttam
elég jól, pedig néztem volna még.
A díszlet zseniálisan csicsa volt, a zene meg vigyorogtatóan groteszk. Felfedeztem magamnak Friedenthal (Friedenthál?) Zoltánt, akitől
már a Pintér Béla-előadásban is lehidaltam, annyira tetszett a mássága,
a felismerhetetlensége és a megismételhetetlensége.
A szünetben, amikor lemásztunk a kakasülőről a friss levegőre az
emberek közé, hallottuk, hogy a nyanyák a színház előtt ecsetelték,
hogy minden tetszik nekik, csak a zene meg a díszlet nem (nagyjából
tehát, az ő fogalmaik szerint, gondolom én, marad a sztori). Igaza
lehetett Zsótérnak tehát, amikor a József Attila Színházban az előadások
előtt a/4-es papírlapokat tettek a nézők székére, ahol is leírták, hogy
'tisztelt hölgyeim és uraim, bár itt most a színészek furán fognak
mozogni, néha lefekszenek a földre, és bugyuta dalocskákat fognak
énekelni, azért kérem, ne veszítsék el a türelmüket, hanem várják ki a
történet végét'. Ez itt elmaradt. Kár. Lett volna mit olvasgatni és min
vigyorogni a kakasülőn a vonatottabb részek alatt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése