[Zsurnál]

Van ez a hely elég neves kultúrlap, ami tényleg nagyon nagy múlttal rendelkezik.

Egyszer valahogy a látóterükbe kerültem, és megírtam nekik két cikket, amelyek közül az egyiket hamarabb megkapták, meg is jelentették, majd nem fizették ki. De legalább meg sem szerkesztették.

Ezek után a másikat nem küldtem el, mire pár hét múlva jött néhány érdeklődő üzenet, hogy hol van.

Én megírtam nekik, hogy mivel az első cikket sem fizették ki, ezt (bár a hozzá tartozó könyvet elolvastam) nem fogom megírni, mivel ingyen nem dolgozom.

Pár hónap múlva jött egy üzenet, hogy most már ki tudják fizetni, mert végre megjött az NKA támogatás ("még sose jött ilyen későn", haha), úgyhogy akkor ha volnék szíves, mégis megírni a recenziót.

Amit... szerintetek kifizettek?

Ekkor már totál elengedtem a dolgot, pénzzel, folyóirattal, mindennel.

Majd egyszer csak két hete csörgött a telefon. Hogy végre megjött az NKA támogatás ("még sose jött ilyen későn", haha), úgyhogy végre ki tudják fizetni a könyrecenziót, de (!) a tavalyi naptári évre nem tudják elszámolni, írnék-e valamit most, majd hozzácsapják. 

Esetleg menjek el a 70km-re lévő színházi fesztiválra, és akkor még 50 ropival megtolják a tavalyi honoráriumomat.

Mondtam, hogy sajnos nem megy, mert múlt héten vettem meg az utolsó jegyeket arra az előadásra, amit feltétlenül látni akartam, a többire már egy darab se. Meg egyébként is - van például egy munkahelyem, ami nap közben eléggé leköt. ("Az még van?" - mármint az iskola. Június elején, ugye. Szóval még egy díszpinty, aki a három hónapos tanári szabadságban hisz.)

Ezután megígérte, hogy szerez nekem jegyeket pont azokra az előadásokra, amelyeket megjelöltem, hogy esetleg el tudok rájuk menni.

Itthon mondtam, hogy ha a faszi tényleg szerez ingyen jegyeket, akkor elmegyünk (Vidnyánszky ide vagy oda, ez a fesztivál mégiscsak közelebb van, mint Budapest), ha nem, akkor most már tényleg leszarom.  

Egy hétig se kép, se hang.

Kedd délután (az első általam megjelölt előadás kezdete előtt 15 perccel) csörgött a telefonom.

Mivel elmerültem a munkában éppen, nem vettem fel.

Vajon mit akart?
Ott állt a színház ajtajában innen 70 km-re, és várt az ingyenjeggyel?

Már sosem fogom megtudni, mivel nem hívtam vissza.
Másnap se.
Ő sem keresett. 
E-mailt és messenger-üzenetet sem küldött, de, mint tudjuk, a vidéki nagy múltú kultúrlapok főszerkesztői nem használnak okostelefont, mert az ingyen dolgozni szerető bölcsészlányok úgyis mindig a nyomukban loholnak.
(szerintem folyt. köv.)

forrás: freepik.com