[Jó dolgok]

Tegnap a tanévzárón igazgatói dicséretet kaptam.

Az évzáró online volt, mivel tartottak a jégesőtől (és mivel mi a covid óta elég hatékonyan működtetjük az online iskolát továbbra is), amit csak reggel tudtam meg, ezért elkényelmeskedtem az időt (= Is Sex Still a Taboo? címmel YouTube előadást hallgattam az egyik kedves barátom jóvoltából). Ennek az lett a következménye, hogy majdnem elkéstem, mert 1) beugrottam a Foxpost automatába Amanda Gorman kötetéért (most csak 800 forint!) 2) a hídról vissza kellett fordulnom, mert rájöttem, hogy nincs nálam a személyim és a pénztárcám, viszont a város másik végébe készülök a nap folyamán.

Szóval mikor 20 perc késéssel beértem, azt láttam, hogy a kollégák a tanáriban udvarisan laptopról hallgatják az évzárót (ezismilyen), jégeső sehol, majd egyszer csak a főigazgató bemondja, hogy igazgatói jutalomban részesülök a közösségépítő munkámért.

Nem tudom, miért pont most, vagy hogy ez pontosan mit jelent, de remélem, elég pénz ahhoz, hogy gondtalanul tölthessem a nyarat azokkal a munkákkal, amikért a pénzt majd csak jóval később fogom megkapni... Online évzáró lévén gondolom, majd pénteken a fülledt értekezleten tudom meg a részleteket.

A város másik végébe azért mentem, mert pályázati ügyben összeültünk két kollégával. (Ebben nem csak jó dolog van, mivel a nettó 2 óra munkán túl még plusz 2 órát töltöttem el felesleges tanári pletykák hallgatásával és az azzal való vitával, hogy "víz vagy mentatea", "szendvics vagy purpurbatyu", de erről majd a következő, [Kollégák 1.] című posztban mesélek.)

A "jó dolog" ebben a pályázatosdiban az, hogy 1) bár a kapacitáló én voltam, végre beleállt más is, hogy segítsen, ezért nem az én századik feladatom lett ez is, 2) vannak még emberek, embercsoportok, cégek (?), akik tök normálisan és önzetlenül odaállnak egy ilyen ügy mellé még úgy is, hogy az ő érdekükhalmazukban ez az egész nem olyan nagy százalék.

Szerintem egyébként nem fogunk nyerni, kis halak vagyunk mi ehhez, de ezért a tapasztalatért már akkor is megérte.  

Nem akarom elkiabálni, de onnan tudom, hogy kezd lenyugodni az idegrendszerem (isten áldja az igazgatóhelyettest, aki az első hétre szervezte az érettséginket), hogy minden nap tudok olvasni. Elővettem a félbehagyott könyveket, valamint olvasom ezt és ezt, próbálom kizárni a f@szságokat, éjjel pedig hatalmas eső esett.

Ha pedig ma elhagy a kedvem a 100 fokos iskolában a gimnáziumi beiratkozáson, arra fogok gondolni, mire költöm az igazgatói jutalmat, haha.

Ha kevés, elmegyünk enni valamit, amit sosem eszünk, mert drága.

Ha sok, csaptunk egy őszi/téli kirándulást valami puccos helyen, amit szintén sosem teszünk, mert drága.

Kép: Maja S Oprea / Saatchi Art