2016. október 15., szombat

A listákról

A napokban, valahányszor a facebookra mentem, az a bejegyzés jött szembe velem, ami az ország gimnáziumait rangsorolja különböző kompetenciák és felvételi eredmények alapján. Volt iskolatársaim és tanáraim büszkén osztogatják a hírt minden évben -- a büszkeség érthető, a városban két gimi van, a szelekció természetes útján volt is rivalizálás rendesen, gondolom, most is van.

Leszögezem, hogy én nagyon szerettem abba az iskolába járni, de nem azért, mert elit volt, hanem mert szerettek ott. Persze azt egy idő után éreztem, hogy ahhoz, hogy piedesztára kerüljek (akkor még akartam), jobban kéne tanulni mindenből, és tényleg nem csak azt kellene hajtanom, ami érdekel. Hiába vagyok amatőr rendező, kreatív alkotó ember, sokat olvasó értelmiségi, ha az igazgató matek szakos, az A osztály pedig a matek spec. (szerintem azóta is), ami, ugyebár, inkább számít tudománynak, mint bármilyen humán terület. Ezért aztán nem is kaptam semmilyen díjat, amikor leérettségiztem, bár éveken át önállóan szerveztem diákköröket, benne voltam minden művészeti-közösségi projektben, és aztán majdnem maximális pontú felvételit írtam az egyetemre, nem is kellett szóbeliznem, megkérdezték Szegeden, hogy mit szeretek olvasni, és ennyi volt.

Az otthon maradt osztálytársaim, iskolatársaim büszke lokálpatrióták lettek (azok is, akik elmentek ugyan, de az egész családjuk ott él), közülük sokan az önkormányzat holdudvarához tartozó munkakörökben vannak, cimbik a polgármesterrel, jegyzők, igazgatók, jogászok, közgazdászok, cégvezetők. Sokat elmond rólam, hogy a két legjobb barátnőm az osztályból gyerekjógára specializálódott óvónő, illetve szociális munkás lett, utóbbi hozzáment egy indiai migránshoz bevándorlóhoz, és most Írországban élnek. 

A cikket megosztó ismerősök azon sopánkodtak, hogy a rangsorolásnál kiemelték a matekosokat, és szót ejtettek azokról a diákokról, akiket nagy létszámok lévén a "máshonnan kiszorultak" F osztályba soroltak. Szerintem ez a szerencsétlen utalás az igazgatóval készült interjúban csupán demográfiai adat volt, de az említett ismerősök eléggé megsértődtek rajta. Mi az, hogy "máshonnan kiszorultak"....

Mint mondtam, én nagyon szerettem odajárni, nagyon szerettem az iskolát is, mégis (főleg amióta tanítok) sok bajom van az ilyesfajta listákkal, érzek bennük egy jó adag elitizmust. Egyrészt öngenerálóak (listás iskola, ezért oda íratja a szülő a gyerekét), másrészt csak a végeredményt nézik, és erre mondják, hogy "legjobb". Sokkal jobb lenne olyasmit (is) nézni, hogy melyik iskola juttatta el a legtöbb diákot eredményekhez nagyon mélyről -- jó képességekkel, családi háttérrel nem olyan nehéz szépen produkálni.
És az ilyesfajta listák nem csak a gyerekeket kategorizálják (te ide jártál, "okos vagy", te oda jártál, "nem vagy olyan okos"), hanem, tapasztalatom szerint a tanárokat is (te itt dolgozol, "jó szakember vagy", te ott dolgozol, "biztos nem vagy olyan jó szakember"). Csupa prekoncepció, amire a diákok és és a tanárok is rivalizálást építenek sajnos.


Személyes példám: az egyetemen tartok elsőéves szemináriumokat ahol, mint kiderült, ülnek a helyi elitgimiben végzettek és más, kisvárosi iskolából érkezettek is. Az utóbbiak nem hordják fenn az orrukat, részt vesznek az órai beszélgetésekben, ezért persze néha tévednek is, hülyeségeket mondanak (amit megbeszélünk), esetleg erős akcentussal beszélik az angolt, de használják az agyukat, részt vesznek, fejlődni, tanulni akarnak.... Az előbbiek nem szólnak egész órán, viszont kinevetik azt, aki megszólal, titokban lejegyzetelik a nyelvtani és kiejtési hibáikat, amiket beszéd közben ejtenek. Ez nagyon szomorú.....és most töröm a fejem az ügyes megleckéztetésen/tanmesén, ami nem biztos, hogy ebben a korban már hatni fog rájuk.... korábban kellett volna.


Szóval ha valami a végletekig tud bosszantani, az a sznobizmus. Alattomos dolog, mert egészen pici részletekben tud megbújni, például az ilyen kis listákban. Meg azért is alattomos, mert az ilyen kis listácskák egész észrevétlenül és gyorsan involválják az embert úgy, hogy egy pillanatig sem támadnak kétségei, aztán pedig már nincs szeme és füle arra, aki nem tartozik oda. Megy egyébként is, olyan könnyű nem észrevenni a másmilyenséget és ítélkezni és/vagy az ilyen kis listácskák élére állni, és azt mutatni, hogy különbek vagyunk másoknál, utóbbit ráadásul úgy, hogy pont az ellenkezőjét akarjuk láttatni. 

Az ominózus facebook megosztások alá is valami hasonlókat írtam. Bár a beszélgetésben résztvevők elitgimiben végzett olvasott, tájékozott emberek, átsiklottak ezen az egészen. Csak azt hajtogatták, csak azon sopánkodtak, szánakoztak, szomorkodtak, hogy mi ez az egész ezzel a "máshonnan kiszorultak"-dologgal. Pedig igazából fogalmuk sincs, milyen kiszorulni valahonnan. Én meg hagytam az egészet a francba.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése