A menekülésben az a csodálatos, hogy nem tud róla senki, és nincs kinek elszámolni vele. Hogy olyan, mint egy titkos légyott. Csütörtök délután meglépni a városból még munkaidőben - utánozhatatlan érzés. Lehetne lelkifurdalásom, de nincs. Nem volt. Nekem nem (nekem sem) jár semmiféle juttatás, érdem, külön elbánás csak azért, mert sokat dolgozom, és mert jól végzem a dolgom. Az utóbbi hetek gyilkosak voltak. A következők is azok lesznek. Nem jut más, csak az öngyógyítás, végigvezetni a végtelen autópályán, néha megállni, élvezni a szelet és a napsütést, lassan elengedni a stresszt, mindent és mindenkit. Minden és mindenki rosszat.
Aztán megérkezni, inni valamit, és végre gondtalanul nekivágni az éjszakának. Három napig nem gondolni arra, hogy mi van, mi volt vagy mi lesz. Ez olyan régen volt már. Kiélvezni, hogy nem te vezetsz, kiröhögni a sznobokat a Bálnában, aztán idétlenül vihogva keresni a villamosmegállót, majd lehúzott ablaknál az éjszakai hűvösben csodálni a belváros fényeit. Fent lenni késő éjszakáig, rozét inni, és beszélni, beszélni, beszélni, felszabadulni végre. Másnap gondtalanul ücsörögni a Millenáris Parkban és sörözni fél 11-kor, spontánul belecsöppenni és könyvet venni a Nemzetközi Könyvfesztiválon, felbuszozni a Rózsadombra.
Elborzadni a tönkretett színészmúzeumon, amihez nagyon kellemes emlékek kötnek, mert amikor legutóbb (jó régen) ott voltam, a néni, aki körbevezetett, mindent tudott minden kiállítási tárgyról és fényképről. Most pedig a földszint lezárva, Bajor és Gobbi-szoba kipakolva, mert kell a hely az ideiglenes tárlatoknak. De miért pont a Bajor meg a Gobbi-szoba kárára? Csak az emelet látogatható, ennek ellenére teljes árú belépőjegyet számolnak, így múlik el a világ dicsősége. Kapunk ingyen képeslapot Darvas Ivánról, szegény, biztos kiakadna, ha látná, hogy kárpótlás lett.
A Gozsdu Udvar viszont mozgalmas és hangulatos, mint mindig, a legszebb arca a városnak. A kocsmában az új Péterfy Bori-lemez szól, sok a külföldi, néhányan túl hangosak már délután 4-kor, de valahogy nem zavar.
Visszafelé nem sietősen, hiszen még csak szombat van. Jól ki lett ez találva. Este a Mókus Sörkert Óbudán, ami gyalog túl messzinek tűnik, de kézen fogva valahogy még sincs olyan messze. Visszafelé a Kobuciban az utolsó két Besh O Drom szám már ingyen van. És valahogy minden jó. El kell menni néha messzire, nincs mese.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése