Van egy emblematikus történetem.
Egy anyáról mesélték egyszer, hogy a nagyobbik, ölbe már nem való gyerekének gyakran mondta ezt: "kislányom, hagyjál már, ne mássz rám, nehéz is vagy meg melegem is van, foglald el magad valamivel, nekem most az lesz a legjobb, ha békén hagysz!".
Aztán öt perc múlva az ölében volt a kisebbik, akit önfeledten cirógatott.
Na, ezt tudnám mondani a világról meg az emberekről, bazmeg.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése