Uszodai szülők

Nem egy délutánt meg kora estét ültem már végig az uszodában, és volt szerencsém többször ehhez a prototípushoz. Az óvodás gyereküket járatják úszni a lehető legdrágább tanfolyamra (a város legdrágább uszodájába), rögtön pertuban vannak az edzővel (Laci, Feri, stb.), úgy szólítják meg, hogy "te, figyelj", és közben rágóznak.

Az a nálam 5-6 évvel fiatalabb generáció abból űz sportot, hogy a lehető legtöbb szakköre beíratja az óvodás gyerekét, dzsúdóra, úszásra, táncra, zenére, minden délután van valami, sokszor egyik edzés után jön a másik. Az első edzésre természetesen az óvodából (vagy ált. isk. alsó tagozat) érkeznek, szerencsétlenebb esetben a kisebb testvér társaságában (út közben valahol őt is összeszedik). Nincs, aki otthon maradjon vele ugyanis, apu sokáig (és sokat) dolgozik. Egyébként néha felbukkan, általában valami menő bizniszmen, az okostelefonját nyomogatja, mikor este beugrik a családért, és várnia kell 3 percet. Olyan is van, hogy beugrik, de aztán elmegy. Megnézi a gyereket az ablakon keresztül, és utána nem ér rá.

Ahogy telik az idő, a kistestvér ingerültebb és fáradtabb lesz, és egy áldatlan pillanatban üvölteni kezd a csendesen várakozók nagy örömére. Anyuka általában lekiabálja, másra nem ér rá, mert 1. az okostelefonját nyomkodja 2. a többi anyukákkal pletykál 3. az ablakon át nézi a nagyobbik gyereket, és egyfolytában integet neki a szabad kezével. Meg beszél hozzá, mintha az üvegen keresztül hallani lehetne. "Figyelj a Ferire, fi-gyelj a Fe-ri-re!!" (aki persze a gyereknek sem Feri bácsi). A másik anyukákkal aztán megbeszélik, hogy milyen ügyes a gyermek, néééézd, fááázik, meg hogy na, most meg mi az istent csinál -  a kisebb meg közben a háttérben már fél órája a járólapon fetreng és/vagy csúszik-mászik.

Ezeket még valahogy el lehetne viselni, de aztán olyan hangerővel bírják megbeszélni a körmöst és a fodrászt, meg a New Yorker akciókat, hogy az ember a saját gondolatait sem hallja. A könyvét vagy a munkáját jobb, ha elfelejti, hiába használná ki azt a kb. 70 percet. Másik asztalnál meg persze nincs hely, de ha lenne is, oda is áthallatszana az idegtépő mobilcsörgés (valami technó vagy elektró persze, esetleg Magna cum Laude, mert arról azt hiszik, hogy entellektüel rétegzene), meg az ordító beszélgetés (mert az uszodában nagy a zaj), amikor meghallgathatod még egyszer a körmöst meg a fodrászt, és a New Yorker akciókat. Meg hogy hol voltak wellnesselni a nyáron.

A kisgyerek közben katatón állapotba került a padlón, közben megjön a nagyobb is (az óvodás), aki már annyira kimerült és éhes, hogy hisztizik. Nem baj, kap egy kakaós csigát, igaz, hogy egész nap ilyen szarokat evett, de ez legalább kevés, cukros, kalóriadús és egészségtelen. Hátha otthon nem kér vacsorát, mondjuk ne is kérjen, teríteni meg főzni nincs idő, úsztunk. 

Fogalmam sincs, miért kell elcibálni a gyerekeket heti 8+ különórára, és most nem arról beszélek, hogy a sport rossz lenne, sőt. (Már azt is egészségtelennek tartom, hogy egy hetedikes gyereknek kétszer van nyolc órája, és van nulladik órája is.) Ezek a kölykök vajon mikor legóznak, olvasnak, rajzolnak, néznek rajzfilmet? Mikor dögölnek csak úgy otthon? Hogy néz ki a napirendjük? Milyen idegállapotban mennek reggel óvodába (6, fél 7 körül persze) és fognak beülni majd az iskolapadba?

Ezt az utolsót nem kérdeztem, ezt tudom...