Pi élete

Hát megnéztem a Pi életét. Nagyon vártam. Persze nem 3D-ben néztem, de ez mellékes, van kis viszolygásom a 3D-től, főleg akkor, amikor a mozik nem 3D-s változatában tisztán látom, hogy hol vannak azok a bizonyos látványos részek, amiket direkt a 3D miatt vágtak/forgattak bele a filmbe. Ezt a filmet kivételesen szívesen megnéztem volna szemüveggel, egyszerűen időpontbéli okai voltak annak, hogy mégsem. (De azért a látványban itt is felfedeztem azokat a bizonyos epizódokat.)

Szóval a regény -- Yann Martel könyve -- már az első olvasásra is megfogott annak idején. Ifjúsági regénynek hirdetik, de hát egy tizenévesnek (pláne a mai ateista világban) elég nehéz lehet azt felfogni, hogy mit jelent az, ha a hiten keresztül keressük magunkat, vagy egyáltalán, hogy a miénknél spirituálisabb társadalmakban vannak olyan fiatalok, akik ilyen direkt módon keresik magukat. Szóval nem lehet egyszerű megérteni a hindu - keresztény - muzulmán Pi önkeresését, akinek már a nevével való küzdelem is maga egy identitáskrízis, hiszen manapság az identitáskrízis máshol jelentkezik (anyám vagy a haverok, stb.). Aztán meg hát a tinik manapság társaságba verődve önmegvalósítanak, semmiképpen sem magányosan egy hajóban egy bengáli tigrissel.

Az indiai filmes kontextust a Gettómilliomos óta imádom, Ang Lee-t pedig szintén, a Tigris és sárkány nagy filmélményem volt annak idején. Ezt a filmet pedig úgy sikerült megcsinálnia, hogy a látványvilág egyáltalán nem zavaró, sőt, valami misztikus érzetet kölcsönös a filmnek (ami egyébként a regényben is benne van, csak úgy kevésbé vizualizálható).
A színészek zseniálisak, még Gérard Depardieu is, aki egészen elképesztő, hogy ezért a húsz perces szerepért elvállalta a filmet. Hálát adok a magasságosnak, hogy nem valami indiai-amerikai színész kapta Pi szerepét.
A jelenetek is szuperek, főleg azok, amikben az animált állatok kapnak főszerepet (igen, amináltak az állatok, de ez egyáltalán nem baj, sőt, legfőképp erény, hogy úgy tudtak karaktert varázsolni nekik, hogy cseppet sem lettek rajzfilmszerűek vagy gagyik). A tigris azzal, hogy nincs egy emberi gesztusa, sokkal hitelesebb, mint sok más film- vagy életbeli karakter. (Jó, hát nekem, aki jobban szeretem az állatokat, mint az embereket, könnyű ilyeneket gondolni.) Csodálatos az összhang ember és állat között, gyönyörűek a képek, és én már előre beparáztam, hogy a dvd-n hogy fogom ezt a látványt/élményt majd újra átélni, hát sehogy, éljen a mozi.

És most végre, hogy láttam filmet, összeraktam a hit és a regény kérdését is, hogy isten (története) lehet, hogy csak egy fikció, de sokkal jobban/esztétikusabban/gyönyörködtetőbben hangzik, mint az evolúcióelmélet. És hogy igen, a bármiben való hitet meg kell tapasztalni, nem elég csak olvasni vagy hallani róla. És hogy igen, a legutolsó bolháig, mindegy ki mit hisz, közös tőről fakadó kreálmányok vagyunk, és együtt kell élnünk - valahogy.