Először is, az lehet, hogy normális, hogy az ember egyre kevesebbet
ül az Internet előtt, amikor sokat van itthon, és végre van olyasmikre
ideje, amiket szeret csinálni.
Sokat és egyedül autót vezetni pedig jó, főleg, ha szép az idő, és ellazít a táj.
Senkinek ne legyen lelkiismeret-furdalása, amikor úgy érzi, sehogy
sem tud tizenévesek kedvében járni (akár ajándékokkal, akár mással),
mert előfordulhat, hogy nem velünk van a probléma, hanem az illető
tizenévesnek fogalma sincs, hogy mit akar igazából. Különben is, a
karácsony szelleme egy bizonyos életkor után (az ujjongós örömködéssel
együtt) arányosan el-eltünedezik, apró kis gnóm lesz, aztán később
esetleg visszatér erejének és bájának teljében, de ez már
személyiségfüggő lehet.
Karácsonykor azért mégis a legjobb azt csinálni leginkább, amit az
ember akar. Ami a leginkább nehezünkre esik, az a kényszer és a muszáj.
Egészen idegesítő tud lenni.
Ugyanúgy, ahogy a lakásban tapasztalható 25 fok is, miközben kint 12 van, de a központi fűtést nem lehet letekerni...
Az embereknek pedig idén valószínűleg sokkal kevesebb pénzük volt
szilveszteri tűzijátékokra, vagy csak én ittam többet, mint tavaly.
Különben sem értem egyik évben sem, mit kell azon megünnepelni, hogy
elkezdődik egy újabb év.
Újévi fogadalmaim nincsenek, a nagymamám imádkozik helyettem is, hogy
legyen már valami jobb állásom. Esetleg annyit fogadhatnék meg, hogy
rendbe teszem a londoni blogomat, mert nem látszanak a fotóalbumok benne. Vagy hogy írni fogok az Átmeneti üresedésről, amit karácsonyra kaptam, mihelyst kiolvastam.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése