Kiakasztó, hogy az emberek a legapróbb bosszúságok alkalmával (bosszúságok? inkább apró félreértések) is milyen kritikát meg nyelvezetet engednek meg maguknak. Múltkor behajtott egy szerencsétlen vénember egy olyan parkolóhelyre, amire egy középkorú pali várt egy furgonnal. Gondolom, nem figyelt az indexelő furgonra. Hát a pali úgy kikelt magából, hogy azt hittem, feltépi az ajtót, és felképeli az öreget. Ehelyett csak elmondta, hogy melyik szervét hova tenné már ebben az egész helyzetben.
A múltkor egy kereszteződésben hallottam meg a szirénázó rendőrautót, de hiába vártam, hogy kikanyarodjon, nem kanyarodott, úgyhogy lassan nekiindultam az amúgy kétsávos úton. A rendőr kihajtott, és hevesen anyázva mutogatott egy sort. A rendőr. Szolgálunk és védünk.
Persze min is csodálkozom, amikor a múltkor fültanúja voltam, hogy az egyik kollégám b'megolva társalgott az egyik elsőéves diákjával, illetve lehet, hogy ő nem így társalgott, csak elhallgatta és eltűrte. Biztos mert ez olyan fiatalos és menő.
Magamon is észreveszem, hogy többet káromkodom, mint régebben, bár igyekszem megváltozni. Azt is észreveszem, hogy az ifjúság sokszor cseppet sem zavartatja magát az eleresztett szavai, kifejezései miatt, de hát miért is tenné, amikor a felnőttek sem teszik. Főként a szülei nem.
Fárasztó, hogy az ember kedves és rendes akar lenni, amikor.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése