Black or white

Egyik éjjel megnéztem a VV4 kiválasztó showját nem is olyan véletlenül. Kíváncsi is voltam, és az elmúlt hetekben sok olyan jellegű kritikát olvastam, miszerint ez nem a valóság, nem ilyen az élet, stb. Ezek az észrevételek nagyrészt azt is kifogásolták, hogy a beválogatott szereplők nagy részénél a figyelemfelkeltés volt a cél, legfőképpen az explicit szexualitás kapcsán; ebben sem tudom, mi annyira meglepő, annak idején szociológusok hada vitatkozott azon, hogy mennyire hasznos vagy káros a különböző társadalmi rétegeket, kisebbségeket bemutatni, illetve hogy ezen csoportok reprezentációja mennyire tükrözi a valóságot.

Azóta már egy csomó minden történt ország-, világ- és médiaszerte, most már semmi sem olyan nagy szám a tévében sem, ezért aztán növelni kellett az ingereket, tovább feszegetni a toleranciahatárt. Az új valóságshowban ezért aztán múltjuk miatt ilyen-olyan szempontból hírhedtnek számító szereplők láthatóak (ex-prostik, pornósok, modellek, stb.). Ezért aztán eléggé álszent módon mindenki azt várja, mikor jön az első eksön, ami azért vicces, mert ezek a fiúk-lányok már mindenféle pozícióban egyedül, másodmagukkal és társaságban is láthatóak voltak itt, ott meg amott.

A középiskolás korosztály egyébként nézi őket. Valószínűleg új nekik a műfaj, hiszen amikor mindez betört a magyar médiába, még én is csikókorú voltam. És pont ez az érdekes, hiszen ami feltűnt, az a valóságshow-szereplők és az általam ismert ifjúság közötti lelki rezonancia, jelesül az a fogalom- és kifejezésrendszer, érzelmi paletta, amivel/amiben a lelkiséget és a szellemi tartalmasságot összekapcsolják.
Miről szólt ugyanis a kiválasztás.
A szereplők érzelmi alapon mondtak véleményt arról, kivel nem akarnak többé együtt lakni, és az ügyesebbje egészen jól össze tudott kötni két vagy három komplex gondolatot verbálisan, viszont a mondandók tartalma nem volt túl változatos. XP nem őszinte, kétszínű, én próbálok, de nem tudok vele jó kapcsolatot kialakítani, stb. Nem egyenes ember, megjátssza magát, taktikázik, miegymás.
Az, hogy az őszinte - nem őszinte - kétszínű stb. fogalmak mentén kialakulhat valamifajta fogalmi színesség, hogy nem minden fekete és fehér, az persze fel sem merül. Hogy ezek az egyszerű koncepciók kontextusonként mást és mást jelenthetnek, senkinek eszébe sem jut.

Ezt látom magam körül szinte minden nap. A szemét ember az szemét ember, és ezt az elgondolást senki, semmilyen érvek vagy gondolatmenet mentén nem hajlandó árnyalni. A lelki gazdagságot, a mély gondolkodást az ilyen szavak kimondása, az ilyen vélemények megfogalmazása jelenti. Mindenki idióta, hülye, beteg, nem normális, stb. Mi pedig frankók vagyunk, hogy ezt - a tutit - jól meg is mondjuk, arcba. Még egy kicsit csapkodunk is hozzá, hogy autentikusabb legyen.

Én például nagyon szeretném, ha erről a színes világról, benne a színes emberekről színesebb, árnyaltabb véleményeket tudnánk fogalmazni.