No, megvolt, megjöttünk, szép volt, mosolygós volt, azért kicsit veszekedtünk is, hogy otthonosabb legyen a hangulat...
Sz. nem változott semmit, amióta nem jártam ott, virágos, napos, alföldi
és lapos, mint azelőtt, és sokkal otthonosabb, mint a betontömbök
között sétálni. Már az első este három ismerősbe botlottam (előtte azon
gondolkodtam, ki lesz vajon az első), akik úgy köszöntek oda, mintha még
mindig ott lennék a városban - talán ők így tudják.
Majdnem mindenhova elmentem, ahova szerettem volna -- kivéve a
Sík Sándorba és a TIK-be kávézni -- és ennek az lett az eredménye, hogy a
célrendezvényen
elég kevés időt töltöttem végül, de nem baj. Amint azt A-val és Á-val
is megállapítottuk, a konferenciáknak (újabban) semmi más értelme nincs,
mint a kocsmai beszélgetések. Úgyhogy akár ott, helyben hétfő délután
le is zavarhattuk volna a mi családias-barátias hangulatú szekciónkat.
Ja igen, és első napon kezembe nyomták az EW2 kötetet is, ami annyira
friss, hogy még meg sem száradt rajta a tinta, és ahogy nézem, az
interneten nyoma sincsen.
Meglehetősen ideges voltam egyébként, mert két éve nem voltam
porondon sem szóban, sem írásban, és ilyenkor az a fixa ideám, hogy csak
én értem, amit mondok, de még én sem mindig. Mint kiderült, ez a
félelem kevéssé volt megalapozott, és hat, azaz 6 hozzászólást-kérdést
is kaptam, ami az azelőtti évek statisztikájához képest kiugróan magas.
Úgy látszik, beleöregedtem a feladatba. És lassan-lassan elhittem, hogy
jó volt. És egy kis időre most úgy érezhettem / érezhetem, hogy kerek a
világ, mégha napok óta nem is tudtam szabadulni az újra rámtörő
disszidálási vágytól. (A volt intézetvezető az
előadását, ami az öltözködés, és a 'cross-dressing' kódjairól szólt, a
szombaton Budapesten inzultált felvonulóknak ajánlotta, és akkor egy
pillanatra megnyugodtam, hogy az egyetem -- legalábbis a mi intézetünk
-- még mindig egy viszonylag toleráns, befogadó kis szigetország.)
Most pedig már megint itthon, és büszke vagyok a városomra, és a
barátaimra, akik befogadtak, és azokra, akik elkísértek. Az pedig, hogy
ez a poszt kicsit rövidre és sutára sikeredett, talán azért van, mert
még mindig a hegyek-dombok-erdők között autózom, hogy aztán
szembemehessek az alföldi napsütéssel.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése