"A reneszánsz ennélfogva úgy jelenik meg előttünk,
mint ellentmondások óceánja, szerteágazó törekvések olykor csikorgató
koncertje... ahol egyszerű és bonyolult, tisztaság és érzékiség, irgalom
és gyűlölet keveredik egymással" (J. Delumeau, Reneszánsz, Bp., Osiris, 1997, p. 10.)
Minden ettől a Günter von Hagens-kiállítástól hangos,
de tényleg, már legalább négy posztot olvastam róla csak itt a
freeblogon. Szívesen el is mennék, de meglátva a jegyárakat, inkább
fellapoztam néhány régi könyvemet, és összeszedtem a gondolataimat,
úgyis éppen rezümét készülök összehozni, na hátha...
Na, azt nem tudom,
mekkora sikere van/lesz majd ennek a kiállításnak, a lényeg azonban az,
hogy tényleg, de tényleg nincs új a nap alatt. Aki ugyanis még nem
tudná, annak elmondom, hogy mindez a dolog nem más, mint a
reneszánszkori anatómia színház átvétele egy az egyben - felturbózva
posztmodern, korszerű orvostudomány és technika összes eszközével.
Az első anatómia
színházak (itt megjegyezném, érdekes egybeesés, hogy a színház és a műtő
szavaknak az angol megfelelője egyaránt theatre) az 1590-es
években épültek Itáliában, majd a többi európai egyetemen is. Ezek
ovális alakú, nézőtérrel és katedrával ("színpaddal") ellátott
színházszerű terek voltak oly módon kiképezve, hogy a hallgatók a lehető
legjobban lássák a boncolás minden apró részletét és tevékenységét. A
boncolások nemcsak az egyetem diákjai részére voltak hozzáférhetőek,
hanem egészen a 14-15. század óta nyilvános szórakozásként,
látványosságként is szolgáltak.
A halál, a test, az emberi belső iránti óriási érdeklődés összefüggésbe hozható a halálhoz kapcsolódó memento mori, az ars moriendi, az exemplum horrendum, a contemptus mundi, danse macabre stb.
képi-ábrázolási-irodalmi hagyományok közkeletűségével
és közismertségével, másrészt azzal a ténnyel, hogy a középkor és a
reneszánsz utcaképéhez, köznépi kultúrájához hozzátartoztak azok a
nyilvános események, amelyek valamilyen módon kapcsolatba hozhatóak a
halállal, a vérrel, a testnedvekkel vagy a testi szenvedéssel. A
nyilvános kivégzések nemcsak a bűnös áldozat megszégyenítését és a példa
statuálását szolgálták, hanem a nép, az istenadta nép "vérszomjának",
élményéhségének kielégítését is. Ez a fajta kulturális hagyomány aztán
nem hagyta ártatlanul a művészeteket - legfőképp a színházat - sem.
A képi megjelenítések átörökítéséhez nagyban hozzájárultak az anatómiakönyek, úgymint Mondino de Luizzi Anathomia című könyve 1315-ből vagy Vesalius De Humanis Corporis Fabrica-ja
(Az emberi test működéséről) 1514-ből. Ezek az orvos-szerzők
és leírásaik-metszeteik az utóbbi időben már nemcsak az orvostudomány
számára érdekesek, hanem a reneszánsz és a posztmodern kor hasonlóságait
ikonológiai-szemiotikai-ismeretelméleti(-stb.) szempontból vizsgáló
okosok számára is. A testfeltárás és az az iránt való érdeklődés (akkor
és ma) ugyanis azt a fajta egzisztenciális bizonytalanságot, stabil
világképben való megrendülést, talajvesztést, káoszt tematizál(hat)ja,
ami a reneszánszot és a posztmodernt is jellemzi. Mindezzel párhuzamosan
leképezi azt a kíváncsiságot és izgatottságot is, amivel az ember egyre
beljebb/lejjebb/feljebb próbál hatolni az ismeretlenbe, az idegenbe, a
másikba, a transzcendensbe.
(Színházi vonalon ezt
a reneszánszban a horrorisztikus, vérben tocsogó rémdrámák, a
posztmodernben pedig a performance művészet, a mozgásszínház és a
happeningek képviselik legmarkánsabban, de erről tán majd egyszer
később.)
Szóval a Bodies
című kiállítás valami olyat vesz elő, ami már régóta létezik. A tágabb
kontextusban értelmezett, az emberi testet az érdeklődés, a kukkolás
tárgyává tévő "anatómia" jelen van a kortárs művészetben, a médiában, az
irodalomban, a pornóban, az Interneten és még sorolhatnám. És talán (az
eltelt évszázadok és a történelmi helyzetek változásának-váltakozásának
eredményeképpen) a tűréshatárunk is kitolódott. Kevésbé sokkol már a
meztelenség vagy az erőszak. A kiállítással kapcsolatos felháborodás
tehát véleményem szerint nagyrészt álszentség. Ha pedig mégsem az, akkor
nem kell megnézni. Úgyis jóval többe kerül, mint egy jegy a Globe-ba -
most, vagy 1600-ban.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése