Kis poszt a POSZT-ról

Egyre inkább erősödik az a meggyőződésem, hogy nem az emberek érdektelenek a kultúrával szemben, hanem a kultúra intézményesült formái vannak úgy kitalálva, hogy kirekesszék az átlag kultúrafogyasztót.
        A POSZT-tal úgy vagyok már évek óta: tudom, hogy egy impozáns jelensége a magyar színházi életnek, hagyománya van immár, satöbbi, satöbbi... Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy mára ez az egyetlen értelmes, sőt, színvonalas kultúresemény itt Pécsen, amibe bele kell kapaszkodnunk, mint hajótöröttnek a szálkás deszkába - mivel hogy egyre közeleg az a bizonyos 2010-es orbitális kulturális megaciki.
        Ez így eddig viszonylag kielégítően hangzik, de. Amit évek óta nem értek, az az, hogy hogy a csűrcsavaros fenébe van az, hogy az átlagpénztárcájú pórnép, aki több hónapig kuporgat a 3500 jó magyar forintért árult színházjegyre (megtagadva a kölöktől a legót, a Mars-csokit, magától pedig az Unicumot és az újságvásárlást meg a mirelit pizzát), a hivatalos pénztári nyitás után egyetlen nappal már egyszerűen nem tudja megvalósítani abbéli szándékát, hogy egy évben egyszer végre áldozhasson a magyar kultúra oltárán, és ne csak DVD-re meg sörre költsön... Mert hogy nincs jegy.
        A honlap szerint a hivatalos pénztárnyitás május 6, jegyvásárlásra pedig csak személyesen van lehetőség (vastag, nagy, sötét betűk, három felkiáltójel). Ehhez képest ma (mert lám, valami isteni csodának köszönhetően akadt egy fél szabad délelőttöm, s gondoltam, ezt azért kaptam a magasságostól, hogy elzarándokoljak a jegyirodába), ahogy odalibbentem a 10 órás nyitás után 13 perccel, azt látom ám, hogy az óriásplakáton hat előadás címe mellett díszeleg pirossal a Minden jegy elkelt felirat. Bent megtudom, hogy további kettőre sincs már jegy. De hát ki? Hogyan? Hol? És mennyit?
        Válságlistámon a B és C terveket átböngészve (amit tegnap este egyeztettük a Ha erre meg arra sincs jegy, akkor? kérdését sűrűn halmozva) végül sikerült 1X2 + 1X1 jegyre szert tennem.
        Úgyhogy dühömben elmentem, és a maradék pénzem elköltöttem könyvre meg Mecsek turistatérképre.
        Aztán azon a bizonyos héten meg majd bámulom az utcasarkon főzőcskéző színészeket INGYEN, mert valakik, valahol, úgy látszik, már megint ezt szánták nekem.