Napi mantra

A bejegyéseim mostanában legtöbbször teljesen magánjellegűek - ha egyáltalán meg vannak szövegezve - gondolkodtam rajta, miért, és arra jutottam, hogy azért, mert csak erre van idő, a hétköznapok megélésére, apró-cseprő problémákra, vackokra, mini konfliktusokra, az általános nyomorra-boldogságra és a "sallangra". De komolyan, semmi magasröptű nem foglalkoztat mostanában, teljesen elbulvárosodtam magamban, csak a privát érdekel magamban is, és másokban is. Olvasom a lineast, Malvinát, az óvodát, meg néha megnézem Perlát is, a közoldalakon is a bulvár érdekel főleg (a hét legnagyobb eseménye számomra az volt, hogy Mulder és Scully összejönnek végre a második X-akták filmben, na, ez ifjúkorom egyik nagy rajongása, az X-akták, imádom most is, alig várom a DVD-t meg hogy végre megint lássam a sorozatot, az ezer videószalagra rögzített sok-sok részt ugyanis már egy költözéskor kidobtam... én barom. Hja, akkor más volt fontos.)
        Szóval tobzódom a bulvárban, a magaméban és a máséban, fáradt vagyok, és csak ez köt le, teszek az intellektuális hőzöngésre, teszek a közéletre, teszek a sznobokra és a hiúságra is. Legfontosabb gondolatom perpillanat, hogy vajon itt ülni jobb-e, vagy inkább menjek Harry Pottert olvasni (The Deadly Hollows, végre leszakadt róla a kölök...), és hogy de jó lesz holnap uszodába menni (igen, végre rászántam magam).
        Az csak néha, de nagyon ritkán jut most éppen eszembe, hogy emelkedettebb, fontosabb, közérdeklődésre jobban számot tartó dolgokról kellene írni, mondjuk a vasárnapi népszavazásról, az oktatási helyzetről, okoskodni kéne a készülő két konferencia kapcsán, netán verselni vagy ilyesmi. De nem. Iszom a sört most így pénteken, írom a posztot, hallom a mordori csatazajt a háttérben, és a mobilom is csörgött az előbb, de meg se néztem, ki az.
        Ma reggel a buszon eszembe jutott az anyám, akinek jövő héten lesz a születésnapja - elvileg ez eltölthetett volna szomorúsággal is, de a következő pillanatban arra koncentráltam, hogy el ne felejtsem valahogy megszervezni, hogy a tetemes mennyiségű könyveimet hogyan hozom majd el abból a házból... aztán később beugrottam valaki helyett a melóban, de ahelyett, hogy kötelességtudó lettem volna, bambán csak annyit kérdeztem, egyedül akarják vagy együtt? Egyedül - mondták. És én bambultam tovább...  
        Valahol máshol járok, Bé-re gondolok, aztán a pénzre, aztán a macskára. Harry Potterre gondolok, Mulder és Scully ügynökökre, majd a macskámra. Aztán a haragra gondolok, majd pedig a mámorra, a szerelemre, szöveg nélküli dalokra, a média mocskára, aztán Angliára, majd az apámra, utána a vízre, és a billentyűkre, a betűkre. És mindig csak gondolok valamit. Valamire.