Már régóta ébren vagyok, volt egy kis fennforgás, visszaaludhattam volna, de nem sikerült, pedig ezt a hétvégén is legalább annyira vártam, mint a múltkorit. A mostani hetek valahogy extrán lestrapálnak, nem tudom, hogy a télvége-e az oka vagy a hétfő-szerdai egész napos "intenzív" (reggel 7-8-tól este negyed 9-ig plusz mindenféle futkosás), vagy netán az, hogy egyfolytában egy csomó kolléga hiányzik és hülyébbnél hülyébb időpocsékolásokba kell bocsátkozni a munkahelyen.
        
Közben meg persze felhalmozódnak a teendők mindenhol: vár rám két konferenciaelőadás (legalább az előkészületek), a vizsgáztatói teendők elintézése, levélírás a barátoknak (kettő is Angliába szakadt hirtelen), egy recenzió egy nemisolyanérdekes könyvről, meg mindenféle önépítő jellegű dolgok, például egészségügyi célzatú úszás. Ezen kívül leckekikérdezés, macskasimogatás, meg más házi teendők.
        
Pár hete elhatároztam, hogy megpróbálom visszaépíteni az 1. intellektuális önbecsülésemet, azaz olvasok és írok majd, mindenféléket 2. a testi épségemet is, azaz odafigyelek végre a hátamra meg a gerincemre, hogy az erőnlétemről ne is beszéljek. Háháháát... Annyi történt nagyjából mindkét ügyben, hogy elmentem a könyvesboltba, és vettem én is két Doris Lessing-könyvet (de még ki sem nyitottam egyiket sem... Ulicskajaban tartok ott, hogy végre tán kibontakozik az érzelmi szál, mert Surik végre azzal a nővel hált, akibe majd beleszeret, gondolom én), meg a Bovarynét DVD-n. BBC-s kiadás, biztos jó melankolikus. (Emlékszem még az egyetemen, amikor F. tanár úr felvezette, hogy van benne egy húsz oldalas szeretkezés, ami a világirodalom leghosszabb erotikus jelenete, mindenki vadul nekiállt olvasni.)
        
Ma kirándulni akartunk megint, de most (6.59 AM) tiszta fekete az ég, és ahogy itt iszom a kávét, és hallgatom a háttérben a tv2 matinét, egy maratoni Gyűrűk ura-session valószinűbbnek tűnik. (...)
        
A héten egyébként rengeteg ötletem volt, hogy miről lehetne posztolni, de mire idáig jutottam, hogy ide leülök, kiment a fejemből az összes. Lehet, hogy blogbarátosnéim is így állnak a dologgal, mert vagy idéznek, vagy egyszerűen törlődtek... na azért én öngyi persze nem leszek, legfeljebb megint megállapítom, hogy éppen üres a fejem. De hát az is valami, és minden könyv megíródik egyszer. 
_{Este pedig még szerintem én is visszatérek agyalni, mert amíg nem ér haza, úgysem tudok elaludni.}