Már eltelt néhány nap, és nem is vagyok a nagy fogadkozások híve, de az írott szónak ereje van, vagy mi. Vagy az lenne, ha visszaolvasnám a régi posztokat, de persze soha nem teszem.
Úgy van ez--ezt is tudom--, hogy az ember mindenféléket megfogad, aztán mégsem úgy lesz, mert a téli szabadság kipihentségét felváltja a stressz meg a rohanás. Ráadásul általában nem ismerjük fel a határainkat meg a lehetőségeinket, vagy a lelkesedés okán elszámítjuk magunkat.
Mindenesetre van pár dolgok, amit le szeretnék szövegezni.
Egyrészt a következőket tervezem:
- Kevesebb húst és tejterméket az étrendembe. Amúgy is felment az ára, mint azt a ma reggeli bevásárlásnál bosszankodva tapasztaltam. Nem próbálok meg úgy tenni, mintha hirtelen átmentem volna etikus vegánba, és azt sem mondom, hogy eddig csakis húsból állt volna az étrendem; de az tény, hogy jobban érzem magam, ha több a zöldség.
- Kevesebb bosszankodást mások ügyei, dolgai miatt, még ha azok a mások közel is állnak hozzám. Itt főleg olyasmikre gondolok, amikre kevéssé lehetek hatással és sok kudarcom van benne/vele. Különben meg az élet rövid és értékes. Mint azt már korábban írtam, van pont elég ok szomorkodni egyébként is. Muszáj kidobni a mérgeket a kukába.
- Több klasszikus zenét. És egyáltalán: több zenét. A mindennapjaimból ugyanis eltűnt a zene. A fene tudja, miért alakult ez így, de annak gondolom, köze van hozzá, hogy háttérzajként, aláfestésként nem tudok zenét hallgatni. A zene teljes figyelmet kíván, de túl sok minden kíván teljes figyelmet.
- Több kirándulást és sétát. Ez is eltűnt, de ennek speciel pontosan tudom az okát: annyit rohangálok egész héten, hogy a hét végére általában csak itthon lenni vágyom.
- Több szerelmet. Azt a régebbi, klasszik típust, mint a hülye filmekben. Pont.
- Több képzőművészetet. Mármint kiállításokat, könyveket, ilyesmit. Tudom, limitáltak a lehetőségek, de majd felszállok a vonatra.
- Uszodát. Régebben megvolt, de ehhez pont úgy ki kellene mozdulni a nagy nehezen abszolvált szabadidőmben, mint a kiránduláshoz.
- Egészségtudatosabb életmódot. Ez nagyon közhelyesnek hangzik, és a részeredményeim egész jók, de van még mit fejlődni.
És lesz, amin egyáltalán nem fogok változtatni:
- Napi hírolvasás. Mert ez fontos. Fontos tudni, hogy mit hagyok magam mögött, amikor majd elköltözöm egy tanyára végre.
- Olvasás. Kb. az egyetlen dolog, aminek értelme van a világon.
- Mérsékelt szocializálódás. Ez persze nem vonatkozik a közeli barátaimra, de továbbra is időpocsékolásnak érzem a jópofizást, a munkahelyi bulikat, a bálokat és azokat az összejöveteleket, ahova egyrészt ki kell öltözni, másrészt semmi más nem derül ki rólam, mint hogy szeretek hallgatni és figyelni. Ez ugyanis rendre bosszant másokat, ezért jobb nem kitenni őket ennek.
- Filmek. Kb. a másik dolog, aminek értelme van a világon. Moziba persze csak nagyon indokolt esetben megyek ezentúl is, lásd az előző pontot.
- Főzés. Nekem nagyon bejött, hogy főzök, és nem zabálok mindenféle menzai vacakot, akármilyen jónak is mondják a konyhát itt meg ott. Ráadásul másoknak is szeretek főzni; ha szorult belém valamilyen átlag női ösztön, az szerintem ez.
- Rendszeres sport. Itthon. Mint eddig. Lásd a harmadik pontot. Éljen a youtobe, a torrent, és a januárban akciós sportszerek.
- Spórolás és a jövő tervezgetése. Ez mondjuk a körülöttünk lévő jelenvalót tekintve egyáltalán nem logikus és reális, de azért jól esik. Egy következő bejegyzésben majd talán kifejtem, mik a terveim a Nagy Világégés esetére.
- Beszélgetés a macskával. Kb. a harmadik dolog, aminek értelme van a világon.
Majd rendszeresen tudósítok, hogy állnak a dolgok.
Speciel ez is lehetne egy fogadalom, ígéret, vagy mi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése