Mert bár még az autóban is dolgozatokat javítottam, közel sem vagyok kész, és a zsigereimben már érzem, hogy visszatér ugyanaz a stressz, amitől cidrizve alig vártam, hogy eljöjjön ez a szünet.
Aztán végig beteg voltam. Még most is.
Nagyon bosszantó, mert sosem voltam pár napnál hosszabb ideig beteg.
A hegyet azért persze megmásztunk. Bár sokért nem adtam volna, ha az indulás napján inkább visszafekhetek aludni.
A Felvidék nagyon szép.
Soha nem gondoltam volna, hogy
Nna, de. Ez volt itt a kilátás a szobából. Poprád, nem nagy város, láthatóan a turizmusból élnek főleg.
Aztán felfedeztük a régi részt is, ennek eredeti neve Szepesszombat. Szép reneszánsz-barokk házak vannak itt.
Ez pedig itt Késmárk, az első város volt, amit mégnézünk.
Késmárk híressége az UNESCO-listán lévő fa protestáns templom, valamint a régi kereskedőutca.
A másnapi program a hegymászás: Kőpataki-tó (1754 m), valamint majdnem a Lomnici csúcs (2634 m), de ettől már mindenki beparázott, én speciál kiköptem a fél működő tüdőmet. Mondjuk a felvonók sem tűntek életbiztosításnak, főleg az első szakaszon (felvonó 1, felvonó 2, felvonó 3). Azért picit persze megbántuk mind, legközelebb felsikoltozzuk magunkat (én nem, mármint úgy értem, becenevem 'kőszikla').
Lőcse viszont gyönyörű város, mondjuk a főterét pont felújították, de azért a csendes húsvéti áhitat és béke hatott át mindent.
Hazafelé megálltunk Losoncon. Hogy nehogy már Tatratea nélkül térjünk haza (csak megjegyzem, sokkal olcsóbb, mint idehaza). Ez itt a zsinagóga, amit sosem tudok megörökíteni, ha nem állunk meg egy helyi Coopnál.
Elnézést kérek, hogy lustaságomat wiki-linkekkel pótolom, de vissza kell mennem dolgozatot javítani és köhögni.
Csak annyit akartam mondani, hogy ne menjetek a rotható nyugatra, vegyetek egy erősebb motorú kocsit (hogy bírja a szerpentint), nem baj, ha használt, és menjetek végig a határ mentén szépen minden irányba.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése