intentinons are good

Annyi mindenről kellene írni, de a lényeg, hogy idegösszeomlás-közeli állapotba kerültem majdnem.
Most már amúgy minden rendben.
Remekül sikerült a hétvége, nem voltak Bubókák, akik beledumáltak volna az életünkbe, és még anyám is jó hangulatban volt. (Igaz, volt siklósi meg villányi rozéja is egyszerre, na meg édes Martinija. -je.)

A múlt hét nagyon keményre sikerült, minden nap, amikor hazaestem, épp hogy csak arra volt időm, hogy lerendezzem az itthoniakat, erőm meg már semmire. Szar érzés, amikor feleslegesnek érzed a napot. Mert ezeknek a napoknak a végén mindig az volt, hogy OKÉ, de még semmi olyasmit nem tettem, ami NEKEM lett volna fontos. Magamnak.
Pedig mozgalmas hét volt. Kirúgtunk egy lányt, megcsináltam a március 15-i műsort, és nem vertek agyon senkit, leadtam a cikkem, stb. A gyerek továbbra sem tanul az érettségire, viszont találtunk egy remek sajtboltot, tavaszi láz van a teraszon és színházban is voltunk, meg sörözni.

Anyám 61. születésnapjára kapott valami számomra beazonosíthatatlan pálmát/sást, amit nem én választottam, ő viszont borzasztó boldog volt. (És nincs is annál szívmelengetőbb látvány, mint amikor a több mint 20 éve elvált férjét és annak családját szidja a te életed párjának.... ez anyunál a maximális bizalmi fokozat.)

Sokat gondolok a nagymamára egyébként. Idő közben kipakolták a lakását, szétosztogatták a bútorokat, a személyes tárgyak pedig ki tudja, hol vannak. Szerettem volna megkapni néhány könyvet, fotót, emléket, főként egy zsoltáros könyvet, amit elalvás előtt mindig olvasgatott. Az anyukájától örökölte. De válaszra se méltatták a levelemet ez ügyben, és ez -- ahhoz képest, hogy a temetésen senki nem állt szóba velem -- meglehetősen rossz érzés.

Anyunak (apám utáni örökségéből) viszont volt egy nagyon régi kerámia teáskanna. Azt megkaptam. A nagymama nagynénjéé, Manci nénié volt, abban főzte reggelente a teát, amikor ment az unokaöccse és a menyasszonya reggelizni. A nagymama megörökölte, onnan pedig valahogy anyámhoz került.

Néha szeretnék beszélgetni a nagymamával. Elmondanám neki például, hogy felvettem a kockás inget, meg hogy az osztályomból a diákdemonstráció napján senki nem jött iskolába. Meg hogy ma megyünk tüntetni. És szeretném még meglátogatni is, de így, hogy eladják a lakását, fogalmam sincs, mi indokom lesz Keszthelyre menni ezután. Minden nap megnézem a fotóját, amit a laptopom desktopján tartok, és arra gondolok, hogy amikor csörög a vonalas telefon, az soha többet nem ő lesz. És hogy kitörölhetem a mobilomból a mobilszámát, a vonalas számát, valamint még a régi, munkahelyi számát is, ami azóta volt meg, hogy nyugdíjas korában is dolgozott.
Ilyen apró dolgok ezek. És nyilván nem én vagyok a "rendes" unokája, hanem azok, akik végigzokogták a temetését. Én meg lekéstem, mert elromlott a kocsim. És ez a legkisebb hibám.

Nagymama, ha ezt olvasod, nálam van Manci néni teáskannája.