[unalmas énposzt]
Nagyon kellett már ez a szünet, de ez nem is szünet, hanem szabadságnak álcázott itthoni munka. Nem is tudok kikapcsolni, jár az agyam, ideges mindenem, és legszívesebben törnék-zúznék néha. Nem tudom, hogy ez nem az elkésett téli depresszió-e, vagy annak valami utózöngéje.
Javítom a próbaérettségiket, keserű vagyok miatta, mert úgy érzem, hiába próbáltam mindent elkövetni, ezek vacakok. Na jó, nem mindegyik, de hát....
Érdekes, hogy a végzős osztályokkal valahogy minden évben megromlik a viszony, vagy legalább is kiéleződnek bizonyos ellentétek, olyannyira, hogy tényleg csak az segít, ha az ember megpróbálja szigorú munkakapcsolatnak felfogni az egészet. Valahogy hiábavaló minden baráti ösztönzés, kérlelés, szigor, lelkesítés, motiválás, a lázadás csúcsa és az érettségi év egybeesik, nincs mit tenni. Persze jövőre ez már a tavalyi hó lesz, és tudom, hogy hálás, szeretetteljes e-maileket fogok kapni arról, hogy de jó is volt "az életről" beszélgetni, bezzeg most meg csak a számok, a számlák és a képletek. De mint minden évben, most is kurvára elfáradtam, és alig várom, hogy vége legyen. Egyáltalán nem vagyok tanárnak való, szoktam mondani, ez csak egy véletlen baleset volt, és menjen mindenki az iskolán túlra gyorsan. Szerenád idén sem lesz, csak kis szolid sörözgetés azokkal, akik még a vizsga után is kíváncsiak rám (nem sokan szoktak lenni...).
Mindjárt indul viszont a fesztiválszezon, vannak már jegyek, lesznek utak ide meg oda, és mindenféle kulturális élményekkel fognak megtelni a hónapok (mit nyafogok, amikor végre telik ilyesmire, igaz, másra nem, de éljen a pedagógus életpályamodell....) -- de előtte még megpróbálok eleget tenni az összes vállalt kötelezettségnek. Igen, a számlatömbön látszik, hogy ilyenkor, az évnek ebben a szakaszában azért már csurran-cseppen ez az, és nem csak a favágás van. Csak ilyenkor meg olyan nehéz letenni azt a rohadt baltát, de tényleg.
Az egyetem haldoklik csendben, még a februári vizsgáztatást sem fizették ki, és majdnem vége a félévnek, de még szerződésem sincs. Vajon lesz-e pénz. A tanszéki titkárság ajtajáról egyszer csak lekerült a titkárnő névtáblája, aki a félév elején érkezett. Neki, gondolom, előbb lett elege abból, hogy tojnak a fejére.....
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése