Vakáció

Nagyon furcsa vakációra menni úgy, ha az ember még soha nem volt (vagy már nagyon régen nem volt) olyan vakáción, ahol nem kell semmit sem csinálni, de tényleg semmit.
Elmondom mi van. Megérkezel, csodálkozol, hogy ez most mi, hogy ilyen olcsó(n rendelted meg annak idején májusban, talán kicsit beborozva és bátran, nem mérlegelve különösebben), hogy a feneked alá tolnak mindent, hogy rengeteg kaját ehetsz napi kétszer, hogy nincsen semmi kényszer, nem kell senkiről gondoskodni, csak a saját boldogságodról, nincs időbeosztás, munkamorál, kötelesség és kényszer. Nem is találod a helyed több órán keresztül egyébként, ülsz a medencében (mert van), és arról dumálsz, hogy "jó, de most akkor mit csináljunk"? Aztán elmúlik, nyugi... mert elég gyorsan megjönnek az ötletek, hogy mit lehetne csinálni...

Ez a Tolna megye amúgy elég furcsa, nincs sehol semmi kitáblázva, az egész mintha egy nagy kukoricaföld lenne, meg szőlő, és a közepén itt-ott vannak falvak, valamint rengeteg kúria, amiket az elnagyolt térkép okán nagyon nehéz megtalálni. Főleg, ha két napig zuhog, és csak gyalogos utak vannak, amiknek nem vágsz neki. Kár egyébként, majd máskor. Biztos türelem sem volt hozzá.
Látnivalónak így maradt a Tengelic park, ami önmagában is nagyon szép, vadregényes, főleg esőben és ködben.

Paks meg egyébként például pocsék, a kedvenc jelenetem az volt, amikor rám üvöltött két sofőr, hogy álljak már a vonalra, mert sosem fog zöldre váltani a lámpa. Zöldre váltó lámpa, vonalra állással. Tegeződő sofőrök nagy autókkal. Mondjuk a legjobb Paksban az olcsó ajándékbolt volt, ahol a nőci 30 percig beszélgetett velünk, gondolom, a kutya se nyitotta rá az ajtót hetek óta.... Paks és a turizmus, hajj....
Megtudtam viszont a netről mindent a biskói komptragédiáról, aminek Pakson emlékmű állíttatott, és amiről eddig soha nem hallottam. Persze sok minden van, amiről soha életemben nem hallottam, de Pakssal kapcsolatban ez volt most a nagy tudás. Az atomerőművet majd máskor nézem meg...

Mindenképpen tanulságosak ezek a vakációk, főleg nekem, aki gyáva vagyok, és nem merek semmibe meggondolatlanul belevágni, nem mondom, így is aggódtam sokszor fölösleges és hülye dolgokért, és sokat járt a munkán az eszem, ha nem három napig maradtam volna, hanem tovább, biztos ezt is ki tudtam volna kúrálni, de kezdetnek ez is megteszi.

Most pedig nézzetek képeket a Tengelic parkról és a tóról.