A hatás foka

Érdekes dolgok történtek ma a munkahelyemen, például lebetegedett az egyik igazgatóhelyettes (az alább rendelt, hogy én érzem), erre a másik kettő vezető képes volt úgy viselkedni, mint két f.... a lakodalomban. De tényleg, bementem, hogy kérdezzek valamit, hát ültek ott, mint két lakás szerencsétlenség. Azt akartam egyébként kérdezni, hogy lesz-e délután fegyelmi tárgyalás lévén, hogy a levezető helyettes beteg. Erre a homlokukra csaptak, hogy tényleg, ám muszáj volt őket felvilágosítani, hogy az egyik helyi hiányában a másik helyi a felelős.

Persze megsértődött és ezzel vegyesen felháborodott és kiakadt, ezt nagyon tudja. Mert éppen valami pénzelbaszó projekt lezárását csinálják a héten, igen, el is hiszem, mennyire kellemetlen az, amikor igazgatóhelyettesként már nem lehet csak a plusz pénzes munkákkal foglalkozni, hanem vannak munkaköri kötelességek is.

Na, mindezt úgy bosszulta meg, hogy fél háromkor nem állt ott senki, csak én, a gyerek, meg az ő anyja (persze én vagyok a marha, minek segítek annak, akinek amúgy ott kéne lenni, nemisazéngyerekem), majd befutott a DÖK-ös, de addigra már az igazgatói iroda ajtajában álltam, hogy most mi van. A főnök (ezt figyeld, hatékonyan ügyintéz!) letelefonált a portára! Nem tudni, miért, tán azért, mert szegény portás a legalsó a hierarchiában, akit lebaltázhat, ha valami nem megy.
Persze lebaltázta a DÖK-öst is, akit amúgy ő küldött el az olasz vendégekkel smúzolni, mert nálunk minden nemzetközi projekt sajátossága az, hogy akik benne vannak, és pénzt kapnak érte, azok nem beszélnek semmilyen nyelvet.

Szóval a beugró igh. nem volt hajlandó feljönni az órájáról fél háromra a tárgyalásra, felért negyed órával később. Na, nekem nem a pofám égett, mert szarok az iskola hírnevére (ó, egységes értékek képviselete!), csak nagyon kellett sietnem. Megjött végül, és annyira meg volt sértődve, hogy az első 5 percben meg sem volt hajlandó szólalni, kit érdekel, hogy ő a fegyelmi bizottság elnöke.

A bizottság elítélt egy gyereket végül, akit senki nem ismert, senki nem tudta, miért ül ott, de -- lényeg a lényeg -- megkapta büntetését. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy erről is a gépírás tanár tehet, aki, ahogy az utóbbi hetek történései mutatják, nehezen bírja a kamaszokat meg a velük való konfliktusokat. Lehet, hogy legközelebb indítványozza, hogy vezessék be a lefejezést. (Nem viccelek, engem két hete azzal basztat, hogy kinek milyen megrovást írjak be, holott az ő óráin küldik el őt a picsába, ő meg hagyja; de nyilván mindenki jobban tud majd gyors- és gépírni, ha ennyi intőt beír. Ez a szegény srác is a lefagyott gépe miatt kapott órai munka egyest, amire úgy reagált, hogy szó nélkül kisétált az ajtón az óra közepén.)

Kurva nagy értelmük van ezeknek a fegyelmi tárgyalásoknak egyébként, jól elmagyarázzák ilyen sértődős némberek, mint ez az igh., hogy kezelni kell az indulatokat, miközben majdnem az egész napot végigduzzogta. Meg lehetőleg viseljük el más sértődős némberek baromságait, akik -- bár ez a munkaköri leírásuk része -- oktató és nevelő munkát végeznek, azaz kénytelenek lennének kibírni és kezelni a kamaszok baromságait. Nekem viszont (akinek ez viszonylagosan megy) be kéne írnom mindenféle intőket, mert én vagyok a hatás foka.Vagy ahogy apukám mondta régen, a ló micsodáján a micsoda (de ez most nagyon csúnya lenne ide).

Nem csodálkozom, hogy mindenki elmebeteg, mert fejétől bűzlik a láb, azaz végre megkaptuk a májusban kiadandó (!!) évkönyv feladatait, amit máskor szeptemberben szoktunk. Én például azt kaptam, hogy írjak cikket a jubileumi év/gála sajtóvisszhangjáról. Az nem számít, hogy nem voltam ott, csak kísérgettem aranyos néniket, akikről azt se tudtam, kicsodák (8 éve tanítok itt, mi az a 100-hoz képest). Kérdem, mikorra, mondják, hétfőre, na mondom, kapjátok be. Nem így mondtam, mert mindenki parancsot teljesít (és van, aki nem), és úgysem annak mondtam volna, akinek kell. Annak majd megmondom szerdán, amikor már doktor leszek (és amikor megkérdezi, hogy miért nincs még kész a cikk).