Mohácsi Hyppolit

A Mohácsiék-féle Hyppolitra azért vettem jegyet, mert Mohácsi-féle Hyppolit, aztán az első fél óra után villámgyorsan támadt fel az az érzésem, hogy ez itt a pénzről szól, mint sok nyári színházi előadás, meg mint az a Mohácsi-féle, ami a legutóbb okozott baromi nagy csalódást (és nem csak nekem). Mindegy, tulajdonképpen el tudom fogadni, hogy mindenkinek élni kell valamiből, nyáron is, az ilyen idényszakmák esetében is, mint a rendező, a színész, meg a tanár (én is kurvulok mindenféle helyeken tanítást mímelve, hogy legyen lóvénk a nyáron). Mondjuk azt becsülöm, hogy ez a produkció sem csúszott át (számomra) a vállalhatatlan kategóriájába, bár nagyon is látszott, hogy sok múlt a színészeken meg a jó nyersanyagon (vö. a Hyppolitot mindenki ismeri), szóval hogy Kulkáék szépen rá lettek engedve a szövegre meg a humorra.

Azt egy csomó elementary szintű kritika kiemeli, hogy az előadásnak semmi köze nem volt a filmhez, de ez engem nem is zavart, mert eleve nincsenek emlékeim a filmről (bár biztos láttam), meg kritikusként különben sem érdekel az előzményekkel való összevetés. Összességében úgy látom, hogy az adaptáció jó, az intertextek és a szöveg is azok (persze nem mindenhol tudtam szétszálazni a dramaturgiát meg az improvizációt), a figurák zöme is. Érteni véltem, hogy Hyppolit valami fél-szupernaturális életrendbetevő, aki vissza tudja tekerni az eseményeket, nem annyira elegáns és kimért (csak látszólag), az a típus, aki, miután helyrehozta a dolgokat, eltűnik, mint Nanny McPhee vagy Mary Poppins. Kulka egyébként is sármos meg szép, működött a figura, mondjuk a koncepció alapján nem is lehetett túljátszani.

Bezzeg Csákányi túljátszott, akárcsak a színészek zöme, gondolom, tét nem nagyon volt, mert ez nyári színház, meg vígjáték. Mindez egy darabig szórakoztató volt, kb. az első felvonás végéig, mert addig még be lehetett fogadni a közhelyes aktuálpolitikai utalásokat, a "mohácsi vész"-poént (bruhaha) meg a tipizálható élethelyzetek megjelenítését. De a figurák egyszerűen nem voltak koherensek, a Terka-András szerelem nem hihető, fogalmam sem volt, hogy kerül a képbe Márta/-i/-ika meg a Mikulás, és azt végképp nem tudom, a végén hogy lesz happy end. Szóval igen, a dramaturgia. Aztán egy idő után mindenkinek a gegjei irritálóak, még Csákányiéi is, pedig nagy fan vagyok, és ezt az egészet (meg hogy lekéstük az utolsó buszt) csak ezért tudom neki megbocsátani (meg a Mohácsiéknak is). Viszont akkor is azt gondolom, hogy pénzkeresés ide vagy oda, Mohácsinak lenni felelősség. Szóval végül úgy éreztem, hogy kidobtam erre a pénzt, na. És nem, nem azért, mert nyári színház, mert volt már, ami maradandóbb élményt okozott.