Az északnyugati trip nagyon jól sikerült, csak sokat kellett vezetnem, ami gyakorlásnak jó, pihenésnek kevésbé.
Hegykőre érve a legdöbbenetesebb az volt, hogy mennyire lepukkant az országrész turisztikailag, sehol egy étterem délután kettő előtt, jó, a boltok nyitva, de üresek az utcák, még Fertődön is (a kastélyt nem néztük meg). A szoba, ahol laktunk, egy sokgyerekes család beépített tetőtere volt, elég jól megcsinálták, és látszott, hogy borzasztóan rá vannak szorulva a pénzre annak ellenére, hogy milyen szép nagy házuk volt amúgy. A prospektusban (interneten) beígért dolgok fele sem volt igaz persze, de az árért rendben volt, amit az ember kapott, és két éjszakát bárhol ki lehet bírni. Esténként csavargás volt, mert amúgy Hegykőn nincs túl sok látnivaló, tán csak a fürdő, meg a Vasfüggöny Emlékhely, amit végül sajnos nem láttunk.
Nem láttuk Fertődöt sem, mert inkább Nagycenk volt az egyik nap úti célja, bár a Széchenyi-kastélyban is pofátlanul sokat kérnek (szerintem), azért megérte. (A Mauzóleum is, ahol végül nem fotóztam, pedig ki van állítva Széchenyi koponyadarabja is, amit kivitt a pisztolygolyó...)
Az egész út egyébként inkább túra jellegű lett, mármint ez a természetjárós vonatkozás nekem jobban tetszett, a városban csatangoláshoz túl meleg volt, bár még sosem láttam Sopront, Kőszeget igen, de elég régen. A legjobb Fertőrákos volt a cölöpházakkal meg a tóval, de végül nem ott fürödtem (ez volt az egyetlen kívánságom ugyanis), hanem Podersdorfban, Ausztriában. A Podersdorfi bícsnek Balaton-fílingja van, a part úgy néz ki, mint a drágább hazai tavi strandok, viszont sokkal több a lehetőség, és rendezettebb a kép. A rossz idő miatt kicsit kevesen voltak, a vízben meg kábé csak én, meg még néhány ember, aki hidegebb klímákhoz szokott eleve (gondolom). És akkor ott éreztem, hogy ezt tudnám egész nyáron csinálni, ülni egy olyan kis magasított stégen közvetlenül a víz mellett, bambulni vagy olvasni, mit tudom én, hallgatni a hullámokat meg nézni a vizet, és nem brazilokat meg kínaiakat tanítani.
De hát aztán vége lett, és visszajöttünk, elmúlt a nyaralás-érzés és az Európa-érzés. Lelkileg is, meg az utakon végigvezetve szintén.
Kicsit aztán visszatért arra a pár kilométerre, amit Soprontól Kőszegig (Ausztrián keresztül) végigmentünk.
FRISSÍTÉS: Az égtájak elcseszése okán, az agykárosodásomra hivatkozva elnézést kérek....
Európa-érzés. Az milyen jó. :)
VálaszTörlés