Elmentem próbavédésre Szegedre, aztán volt egy pont Bátaszéken,
amikor meg kellett állnom... sírni. Hát igen, egy parkolóban, mint a
giccses-melankolikus amerikai filmekben. Mert hogy úgy éreztem, hogy
most van elegem. A hajtásból, a betegségből, a filléreskedésből, az
anyagi kötéltáncból (ezt loptam, de elég jó kép), a kamaszokból, abból,
hogy széllel szemben próbálok érvényesülni, hogy valahova jussak, hogy a
főnök folyton keresztbe tesz, én meg nem tudok diplomatikusan
viselkedni, sőt, nem is tudok igazán viselkedni ebben a helyzetben, hogy
mennyi, de mennyi munkám van, hogy nem tudok már éjszaka fennmaradni,
és nem is akarok, hogy egy csomó plusz munkát vállalok, ami elveszi az
időt mástól, de muszáj, stb. stb. stb.
Aztán végül is minden jól sikerült, csak elfáradtam. Inkább lelkileg.
És oltári a munka. És ha a gyakorlati hasznát nézzük, semmi értelme, de
ha feladnám, utálnám magam. Amiért feladtam. Meg mert -- hát ez van --
nárcisztikus vagyok, és muszáj közzé tennem a gondolataimat.
Mától aztán ismét dolgoztam, és a főnök megkérdezte, nagyon beteg
voltam-e. Közvetlenül azután kérdezte, miután szólt, hogy nincs meg a
hét év alatt megszerezhető továbbképzési kreditem. Közben picit ennek
utánakérdeztem, mert rögtön beparáztam persze, és hát lehet, hogy már év
elején kellett volna szólnia.... De nem szólt. Most pedig keressük a
számomra megfelelő továbbképzést, hát ki nem fogja találni a kedves
olvasó, hogy mivé fognak átképezni?!
Igen, erkölcs- és etikatanárrá.
Erre gondolt a főnök. Hogy én. A barátnőim persze röhögőgörcsöt
kaptak, mikor elmeséltem, én meg rögtön arra gondoltam, hogy milyen
gazdag bloganyag lesz ez. A továbbképzés egyébként király, távképzés,
minden online megy, még a vizsga is (szabadon választott évfolyamra és
témára kell óravázlatot írnom, jujj, csak bírjak magammal...), úgyhogy
ki se kell mozdulni. Sőt (na most figyeljetek), a legjobb eredményű
képzett visszakapja a tandíjat.
Szóval hajszolnom kell most a főnököt ezért, ha már ilyen figyelmesen
rám szólt, hogy "én vagyok az egyetlen", akinek nincs kreditje, nehogy
tovább feledékenykedjen itt nekem. Különben is, egyéb gonoszságokat is
tervezek, például szeretettel meghívom a március végi konferenciára,
hadd hallgassa csak meg, mitől félt engem annyira. A Zsolnay-negyedben
lesz. Pucc.
Amúgy meg vigyázzatok, mert én leszek itt a legerkölcsösebb hamarosan, lehet, hogy a tantestületet is nekem kell kiképezni...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése