A múlt héten két esti programon is voltam, és meg is állapítottam,
hogy a kultúrát nem a munkásosztálynak találták ki, és hogy nyelvlógatva
várom a hosszú hétvégét ("- De minek húzza azt a kötelet maga után? / - Kötelet? Azok a beleim.").
Mindegy, azóta megírtam a cikket, a könyvet is majdnem megrendeltem,
meg megcsináltam egy félkómában elvállalt fordítást (vállaljunk
színházaknak munkát, mert imádjuk a színházat), amit majdnem
elfelejtettem, mert csak a törkölypálinka miatt voltam nagylelkű és
önzetlen.
Nem doktoriztam, és egyáltalán nem vagyok hajlandó belegondolni a
helyzetbe, mert ha minden igaz, Áder aláírja az alkotmánymódosítást, és
onnantól kezdve egy csomóan a környezetemben nem lesznek család, a
srácok/tanítványok sorsa, ha netán ingyen egyetemet végeznek (isten
ments! hiszen onnan meg mindenkit kirúgdostak), a munkanélküliség,
elhurcolhatják a hajléktalanokat, akik nyilván csak isznak még egyet, és
kurvára röhögnek ezen az egészen, mert legalább addig sem kell az utcán
aludni, amíg leülik a büntetést...
... ellenben nagyon remélem, hogy a kereskedelmi médiában betiltott
kampány ellenére jól elküldik ezt a bagázst a h.... f....-ra, mert nem
tudok már mást gondolni, hiába is gondoltam eddig, hogy Orbán
intelligens, hogy meg van zakkanva az egész banda. Hogy az ottan egy
őrült, akinek senki nem meri megmondani, hogy pucér a segge.
Az Erdős Virág estre egyébként eljöttek páran a tanítványaim közül,
és igazából ez kellene, hogy számítson, mert igen, igen, van köztük
olyan, aki még a Magyar Hírlapbeli ügyéről
is tudott, de a többiek is legalább felfedeztek annyit, hogy ez itt
közélet és költészet, és mondhatom, ma az egyik legfontosabb feladatom
az volt, hogy elmagyarázzam, hogy mitől tetszhetett volna nekik jobban
egy ilyen irodalmi program, és megértették. Viszont igen, volt olyan is,
aki bánta, hogy nem tudott eljönni, és páran azt is megtudták, mi
kellene, hogy a kritika lényege legyen.
Sok, sok, sok, sok dolog van még, mert mondjuk az Anyegint
is néztük ma, és képtelen vagyok elhinni, hogy nem tudnak a saját kis
korlátolt 21. századi látásmódjukból kitekinteni 18 éves létükre, és
felfogni azt, hogy miért van a szerelmi párbaj meg a barátok közötti
viszály... persze lehet, hogy csak azt az egy megjegyzést kellett volna
észrevennem, amelyik azt mondta, "Mit izéltek, ez ma is így van, ha
valaki táncol a csajoddal, balhézol." És tényleg.
De akkor is, miért kell lebiszexezni Anyegint, aki (jó, kicsit
hatásvadász módon) sírva fakad a lelőtt Lenszkij holtteste fölött; és: a
lélek annyira bonyolult, és hiába feszülök rá, hogy ezt érzékeltessem
vagy elmagyarázzam, sokszor nem sikerül, és ledöbbenek, hogy kik ezek,
pedig hát semmi különös, csak az apjuk-anyjuk előbb folytja sörbe a
lelkét, csak nehogy kiderüljön, mi van ott.
Két hét múlva egyébként részeg színészekről fogok előadást tartani. Biztosan ez sem véletlen.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése