20 napja írtam bejegyzést. Viszont valahányszor itthon vagyok/maradok
valamiért, mindig megállapítom, hogy a munkám megöli a kreativitásomat.
És minden energiámat felemészti az, hogy ez ne így legyen.
Hetek óta helyettesítettem, mert amióta a Klebelsberg Központ lett a
munkáltatónk, már nem kell az önkormányzatnak spórolni, hanem
nyakra-főre dolgozhatunk, nem tudjuk ugyan, ki lesz-e fizetve, de ha
nem, akkor is, szidjuk nyugodtan a KIK-et, a közvetlen feljebbvalóság
úgysem tehet semmiről.
Illetve azért erről-arról tehet, például idén nem vagyok elengedve
"csak úgy" szakmai konferenciákra, hanem szabadságra kell mennem, ha
menni akarok valahova. Ezt nem tudom pontosan, hogy úgy kell-e érteni,
hogy fizetés nélkülire, vagy hogy fizetettre, és akkor majd nyáron
behívom napokra ügyelni. Elképzelem, ahogy édes kettesben ügyelünk az
iskolában. És egymás képét méregetjük, hogy ki mennyire nem kedveli a
másikat. (Jóakaróimra hallgatva egyébként igyekszem inkább sajnálni.)
Szóval végül is értem, hogy az én szakmai ambícióim nem vágnak ennek az
iskolának a profiljába, de azt fel nem foghatom, miért nem tudja ezt az
intézmény sikereként értékelni. Múltkor például megjött az egyik ilyen
konf programja, és én visszaküldtem, mondván, hogy nem X iskola a
munkahelyem, hanem Z. Ha már fel akarják a nemzetközi programban
tüntetni, hogy Z Secondary School... Lehet, hogy fénymásolok a főnöknek
egy ilyen programot, és odateszem az asztalára, hogy lássa, hogy a
faszságai ellenére nem töröltettem ki a titulusomból ennek a csodás
intézménynek a nevét.
Szörnyen problematikus ez az egész egyébként, mert bár ismerem már,
mint a tenyeremet, mégis mellbe tudnak vágni ezek a dolgai. És még így,
39 fok lázasan is azon gondolkodom, hogy mikor menjek vissza dolgozni,
hogy nehogy rám kenje, hogy azért hiányzom, mert pénteken van a
próbavédésem. Ahova egyébként elengedett. Kivételes kegy, így
februárban. Fejben a felmondásomat fogalmazgatom, és most a betegség
ideje alatt se tudtam jól aludni azért, mert azon agyaltam, hogy mit
csináljak. Ha fatalista lennék, mondhatnám egyébként, hogy mindig akkor
betegszem meg, amikor ez a nő kibaltázik velem.
A magas láz pedig kicseszés. Egyrészt úgy nézek ki, mint a halott
menyasszony, másrészt teljesen lever, mert három napja tart. Pénteken
egy helyettes orvos volt, aki nem csinált velem semmit, és nem is írt
fel semmit. Magamra vagyok bízva. Hát rendben. A dilemma tényleg az,
hogy elmenjek-e dolgozni, vagy nem, ha nem megyek, akkor legalább
pénteken megkapják a helyettesítő pénzt a kollégák. Ha elmegyek,
kevesebbet leszek táppénzen, és a büdös kölykökön szorosabban tudom
fogni a pórázt (most úgy csinálok, mintha érdekelném őket, pedig nem). A
próbavédésre persze jobb lenne nyugisan felkészülni, mert némi hang sem
ártana a torkomban, van 2 TDK dolgozat, ami a bírálatomra vár, meg némi
fordítás.
Vettem némi nyugibogyót macskagyökérrel, hogy tudjak aludni, és ne
járjanak lefekvés után a fejemben mindenféle kelletlen gondolatok. Ehhez
hozzásegítene az is, ha tavasz lenne végre, és elmehetnénk kirándulni.
Például.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése