Majré

Vannak karácsonyok, amikor semmi sem sikerül.
Odaég a vacsora, kemény a mézessüti, szétrobban a bejgli, ferde a fa. A gyereknek valamiért rossz kedve van, és csak másnap örül mindennek, amire egyébként egész évben vágyott. A családot elkapja valami ismeretlen eredetű vírus, és mindenki tüsszög és köhög. Rég nem látott, hallott rokonok bukkanak fel a telefonban meg az éterben, és szétdúlják a hangulatot a kelletlenkedésükkel. Nem esik a hó sem, csak valami beazonosíthatatlan állagú trutymó szivárog az égből, miközben minden csupa mocsok.
        A rokonok disszidálni készülnek és idegesek, a nagypapa beteg, és kórházba kell fuvarozni hetente hatszor. A barátok vagy fáradtak vagy boldogtalanok vagy nincsenek sehol sem. A húsz szétküldött képeslapra válaszképpen egy sem érkezik.
A bankszámla kiürült. Elfogyott a teamécses.
A macska éjjel megeszi a karácsonfáról az aranyhajat, amitől aztán hajnalban ötször körbehányja a lakást.
Az ember álmában őrült rokonok és dühödt html-kódok üldözik.
Felváltva ugyan, de valamikor valaki mindig bőg. Vagy élőben, vagy a telefonban.
Elfogyott a sör is, de különben meg már nem is esik jól.
        Mégis, vannak karácsonyok, amikor semmi sem sikerül, de tudjuk, hogy sehol máshol nem lennénk szívesebben, mint ott és akkor. Mert a maga esetlen tökéletlenségében is tökéletes. A hajnali álmatlan ébredésekkel, a hányós macskával, és a kidurrant karácsonyfadísszel együtt.
Mindenkinek ilyen tökéletlen karácsonyt kívánok. A hó is eleredt. És állítólag az az angyal a fa tetején én vagyok...