Szerelem

- Képzeld, ma a Lilla leesett a ping-pong asztalról.
- És mi történt vele?
- Hát lezúzódott a tenyere, meg itt a térde sebes lett.
- És sírt?
- Aha. De én meg vigasztaltam. Mondtam neki, hogy ha az anyukám bekenné, secperc alatt elmúlna a seb. Mert így van, nem?
- Persze, hogy így van.
- És még a hátát is simogattam. Így. (mutatja)
[...]
- Tudsz rajzolni egy kutyafejet?
- Azt igen.
- Mert azt kiszínezem, körbe kinyomtatom. Tudod kinek csinálom? A tudod kinek?
[Kintről: - Voldemort nagyúr...?]
- Tudom, akinek a nevét sosem mondjuk ki.
- Csak a M. előtt nem. De nem mondd el a M-nek!
- Nem mondom.
- Mert akkor ki fog csúfolni.
[...]
-  Tudsz szép szíveket rajzolni?
- Hát.... tudok.
- Mert azt kiszínezem pirosra és kékre, így összeszerkesztem, és odaadom a tudod kinek?
- Holnap?
- Neeeem, hanem az egyik részét Mikulásra, a másik részét meg karácsonyra. Becsomagolom pirosba, és úgy.
- Te nagyon-nagyon kedves vagy...
- Miért? (vigyorog)
- Mert még sose láttam olyan elsőst, aki ajándékot csinál a barátjának.
- De én nem vagyok bele szerelmes!
- Én azt nem is mondtam.
[...] (Az iskolaudvaron)
- Megmutatod a Lillát?
- Már elment. De szívesen megmutattam volna! De már elment.
- És odaadtad neki a Scrubbies kutyát?
- Nem, mert nem találtam. De majd keresek neki valami másik kutyásat. Mondjuk a Playmobil kutyát azt nem.... De valami kutyásat...
- Miért, a kutyákat szereti?
- Azt nem tudom. Csak a kutyák aranyosak.
[...]