[Utóbbi]

Az utóbbi hetekben sikerült minden munkát letudni, befejezni, megcsinálni - olyan irdatlan mennyiségek voltak, hogy az, hogy már "csak" szóbeli vizsgák vannak, igazán semmiségnek tűnik.

Most május vége óta csak olvasok és filmet nézek. 

Előtte kijavítottam egy rakás dolgozatot, összeszedtem egy lumbágót (vagy isiászt, igazából sose tudom, melyik melyik), előtte hosszú hetekig köhögőrohamaim voltak - szóval kicsináltam magam, na. 

Az ülőideg-gyulladás menete az volt, hogy nem tudtam ülni, viszont muszáj volt, hiszen javítottam, aztán nem tudtam felállni és járni. Orvoshoz nem mentem, mert nyomtak a határidők, a háziorvosom pedig nem nagyon vágja, mivel jár egy tanárnak a tanév vége, úgyhogy mindenféle kivizsgálásokra elküldött volna, ami az újabb terminek miatt csak még nyomasztóbb lett volna.

Így aztán magamat kúráltam: gyulladáscsökkentő, kencék, gerinctorna itthon, relaxálás.

Sok sírás. 

Így nyomtam végig az írásbeli érettségiket, az egyetemi záróvizsgát és az emelt érettségik első napját is.

Rendesen sportolni nem tudtam, mert csak még rosszabb lett tőle.

Most már jól vagyok, igaza lehetett azoknak, akik azt mondták, hogy csak kell egy kis tehermentesítés, és jobb lesz. 

Azóta kiolvastam három könyvet, megnéztem négy filmet és két minisorozatot, a múltkor itt volt a klímaszerelő, és az egész délelőttöt az erkélyen töltöttem.

Az iskolát leszarom.

Megcsináltuk a TÉR-értékeléseket, marhára nem érdekel, hogy csak negyedik vagyok a kilencfős munkaközösségben, és hogy az időhiányra hivatkozva frontálisan tanító kolléga 98%-ra értékelte magát, a szakvezetők gyöngye pedig 99-re. A meglévő jegyek alapján lezártam mindenkit, az X,5-öket lefelé kerekítettem, hacsak az illető nem tepert nagyon, akkor adtam még egy esélyt - szóban.

A nem hivatalos értékeléseim jók lettek - továbbra is reklamálnak néhányan, hogy nem lehet mindent bemagolni és hogy nem dolgozok ki komplett anyagokat. Mások azért, hogy a leszakadókkal is foglalkozom. Mindenki figyelmét felhívom az egyéni felelősségre.

Némi vigasztalás és empatizálás után ugyanígy tettem az emelt vizsgázóimmal - hiába, no, nem lehet mindent megtanítani. Ha valaki az elégiát sem tudja, vagy nem fogadja el, hogy rémes a helyesírása, azzal nem lehet mit tenni. Egyáltalán: a megfelelő énkép és önértékelés hiányával nem lehet mit tenni. Muszáj lenne ismerni a képességeink és a tudásunk határait.

Holnap még lesz egy vizsga, csütörtökön konferenciák, a pedagógusnapi programot kihagyom. Pénteken a diáknapon tartok egy kis irodalomterápiát, hétfőn és kedden osztálykirándulok sajnos (a Balatonon, így viszek 2-3 könyvet), szerdától pedig beülök néhány érettségi bizottságba pár vizsgázó miatt. A bankettekre elmegyek majd, és a vacsora végéig maradok.

Ezek a nagy tervek.

És hogy írok még a képzésről, valamint az iskolai teljesítménykényszerről és a közösségimédia-élményeimről is.