A macska békésen durmol, egész délután ezt csinálja; mondjuk délelőtt meg széttrollkodta a nyelvtanórámat, mintha tudta volna (hogy "na, már megint"), hol kiment volna az erkélyre, hol vissza, hol evett volna, hol a szekrénybe és a komód mögé akart bemenni csak hogy bosszantson.
A helyzetet verbálisan kezeltem, volt nagy derültség, ami rá is fért a szöveg mikro- és makroszerkezetére, szóval mindannyian boldogok voltunk, csak a macska nem, akit szorosan magamhoz kellett ölelnem, hogy ne rosszalkodjon tovább.
Ami a digitális iskolát illeti, ma reggel már bőgtem is (és még reggel 8 előtt!), pedig ez még csak a második nap, de aztán meg mégis az van, hogy mintha felkészültebb lennék. Lennénk, mi mindannyian. Persze biztos ehhez az is hozzájárul, hogy befejeztem a monstre életrajzot, amit fordítottam (és ami nagyon-nagyon rossz volt), úgyhogy végre tudok sorozatokat nézni meg Zafónt olvasni, és főzni.
Gyanítom, a béke nem fog sokáig tartani, aki dolgozott már kamaszokkal tudja, hogy hamar beleunnak a mozdulatlanságba és a változatlanságba, és mély letargiába süllyednek, amit sorozatbámulással és alvással kompenzálnak (mondjuk #metoo).
Nem, nem akartam ezt az iskolabezárást; bár gondolom, ezzel most nem leszek népszerű. Meggyőződésem, hogy a gócpontok nem az iskolák voltak/vannak/lesznek főleg, miután szétszívatják őket a betarthatatlan biztonsági előírásokkal, amit azért mindenki igyekszik abszolválni, mert félnek a retorziótól. Jó, tudom, hogy sok balfék igazgató van, de olyanok is vannak, akik a helyzet magaslatán álltak és állnak most is. Ezért aztán mi például szinte full létszámmal kényszerültünk bezárni, a gyerekek persze örültek, mondták, 'jó szünetet, tanárnő!', én meg kápózhatok, hogy egyáltalán csináljak valamit, mert az állam (és a megfáradt szülők szerint; no meg azok szerint, akik azt mondják, egy középiskolás már nem szorul ellenőrzésre), ez az én feladatom. Órarendi oktatás van egyébként. Sokan egyedül vannak otthon, maguknak főznek, ebédszünet nincs, szinte minden óra kontakt, a kollégák nagyon lelkesek, imádnak pofázni. Vagy: túltolják őket feladatokkal. Legalább olyan lenne ez az egész, hogy egy időre elmegy a kedvük a monitortól; de nem, szóval legalább most tényleg 24/7-ben ott ülnek.
Természetesen nem azt mondom, hogy az iskolákban nem terjed a fertőzés, én is nehezen nyelek két hete és néha szárazan köhögök is (lehet, hogy ez az én tünetem), de az tudvalévő, hogy pl. nálunk is a megrendezett meccsek és a bulikák hozták be a fertőzést főleg. Volt arról szó, hogy a válogatott sportolókat eltiltják az iskolalátogatástól, de ez diszkriminatív lett volna persze.
Egyébként pedig mindenki kezd picit megkattanni. Az én főnököm ezt úgy próbálja ellensúlyozni, hogy megkérte a testnevelő kollégákat, tartsanak férfi és női testnevelés foglalkozásokat délutánonként a (most figyelj!) tanári kar tagjainak. Lehetőleg kamerával. Mert hogy ép testben ép lélek, ugye.
Mikor ezt meghallottam, majdnem ráköptem a délutáni kávémat a monitoromra. Szerencsére felszólalt B-né Tünde tanerő, aki közölte, hogy ő egy családanya, neki ebédet kell főznie, nem ér rá ilyesmikre. (Csak a korrektség kedvéért B-né Tündének már a legkisebb gyereke is érettségiző, a nagyobbik kirepült, van egy férje, és amúgy szakvezető, szóval a tíz darab óráit is a hallgatói tartják; ja, hogy ez nem is tíz, mert a lockdown alatt a tesi, rajz, ének és stb. tanárok nem dolgoznak. Csak hogy tudjátok. Néha szellemi muníciót nyújtanak, hogy úgy mondjam. "Beszélgessetek a gyerekekkel az egészséges életmód fontosságáról" - ahogy az én főnököm mondja.)
Kár amúgy, mert többen terveztük, hogy becsatlakozunk, és megnézzük, hogy a főni hogy izzad a Rubint Réka aerobikon otthon, de erről most le kell mondanunk. B-né mindenesetre megígérte, hogy majd linkel youtobe videókat... (igen, szerintem sincs olyan lúzer, aki ne találna magának néhány edzésprogramot, ha éppen van olyan elszánt).
Szóval ez az újabb kari legalább kariig fog tartani? (#muhaha)
Ti mit terveztek?
Én kigyúrom magam, és elolvasok mindent a téboly evolúciójáról és lélektanáról.
PS. Zs. néni e hét pénteken hazamehet, már háromszor telefonáltam vele. A stroke miatt nehezen beszél picit, de tök jól van, egy igazi hős.
Ezen kívül koronavírusos apám egész családja és a szomszédom, Zoli, akinek kétnaponta vásárolunk. Az egészséges és vitamindús étkezés jegyében mindig szörpöt kér, banánt, és szalonnát. De hát nem kell nekünk mindig mindent és mindenkit érteni, szóval szépen megvesszük.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése