Itthon, 1. rész

Gondoltam, hogy valami vicces címet adok ennek a posztnak, például KarantON vagy KarantéNapló, de hát nincs karantén. 

Most, hogy többet vagyok itthon, talán felpörög a blog is picit.

Gyorsan hozzáteszem, hogy semmilyen tudományos jellegű dolgot nem tervezek, vészforgatókönyv is. Igazából veszélyérzetem sincs.

Az első sokk nem azért ért, mert félek a járványtól vagy mert itthonról kell tanítanom, hanem azért, mert tudtam, hogy azonnal elkezdenek cseszegetni minket. 

Így_is_lett.

Még messze vagyunk ugyanis attól, hogy bizonyos munkahelyek felnőttnek tekintsék az ott dolgozókat. Én például biztos nem tudok maximális kontroll híján tanítani és felkészíteni egy (újabb) osztály az érettségire. Igen, az érettségire. Elképzelhetetlennek tartom ugyanis, hogy ne legyen érettségi. Egy egész évfolyam nem maradhat ki az egyetemekről sem.

(Megjegyzem, ugyanilyen elképzelhetetlennek tartottam, hogy a tanárok ne kapjanak fizetést, egyrészt, mert mégis csak szavazóbázis vagyunk mi is, de ha nem mi, akkor az anyáink, apáink, férjeink, feleségeink és a jövendőbeli vagy jelenlegi gyerekeink. Orbán meg nem akar megbukni, na. Látjátok, az iskolákat is bezárta végül.)

Na szóval nincsenek vészforgatókönyvek a fejemben, inkább csak attól rettentem meg, hogy most majd például mindenkinek a vállára kell venni a saját gyereke iskolai előmenetelét is valamennyire, ami nem annyira egyszerű.

Ami a távtanítást illeti, egy csomó iskola (a minénk is) elkezdett univerzalizáló törekvésekkel előállni, pl. hogy otthon az órád idejében üljél be szépen a gép elé, és nyomjad. (Ezt elősegítették a neten terjedő bárgyú napirendek, amiket gyerekes családoknak ajánlanak; reggeli torna, egészségügyi séta, közös ebéd, stb.) Ezen mindenki jól felhúzta magát, amit nem is csodálok, hiszen teljesen életszerűtlen, ámbátor feltételezi, hogy te majd otthon amúgy sem csinálsz semmit.

Itt ragadom meg az alkalmat (#tanárszidalmazás), hogy én tudom, hogy van egy csomó alkalmatlan és rugalmatlan tanár. Ők most vagy észbe kapnak, vagy max. eljutnak az e-mailig, ha egyáltalán. Azokra gondolok, akik a) eddig se tartottak órákat b) tartottak, de az abból állt, hogy bementek és beszéltek. 

Az én magyartanárom (aki most iskolaigazgató mellesleg) ilyen volt. Bejött, leült az asztalhoz, és 45 percig nyomta, majd felállt és kiment. Négy évig ez volt, szépen megtanultam jegyzetelni amellett, hogy utáltam a pasast. 

Na szóval ők most bajban lesznek, úgyhogy az általános csesztetés helyett őket kéne felkarolni, munkaközösségenként stratégiákat kitalálni, stb. 

Nálunk ilyen nem lesz. Az egyetem a Microsoft Teams-t erőlteti, ennek következtében tegnap délelőtt le is fagyott a francba az egész. Eredetileg úgy volt, hogy három délelőttöt töltünk bent, de tegnap már mondták, hogy ma (ha otthon gyakorolnál inkább) nem kell bemenni. És: na jó, ez ajánlott, de mást is használhatsz. De azért írd be ide is, hogy nyoma legyen. 

Egyébként azt is gondolták, hogy csak az órarendi órám idejében adhatok feladatokat. És csütörtöknél előbb nem. No comment. 

Ahogy más iskolákról hallok, ott sem egységes a helyzet, egy helyi gimnáziumban pl. go with the flow, a tanár az órája napján beböfög valamit a fb-csoportba, amit a gyerek öt perc alatt megcsinál, aztán gépezik egész nap. 

Szóval részemről nem okoz nagy fennakadást az itthonlét, tudok fordítani, nézem a streamelt színházi előadásokat, gyártom a feladatokat, stb. Egyelőre szépen érkeznek a megoldások még sportolóktól is, szóval lehet, hogy tényleg azért nem tanultak eddig, mert sok dolguk volt. (Nem.) 

Az a baj, hogy a közösségi médiában és az interneten nem lehet kiszűrni a hasznos tartalmakat, és a pánikolás is ott folyik (ld. előző poszt). Sok ismerősöm van, aki most, hogy otthon kellett maradnia, más sem csinál, mint posztol és álhírt gyárt. Meg mindent elolvas. 

Gondoltam például azt is, hogy miután lement az orbánmiértnemzárjabeaziskolákat dömping, most majd a digitális oktatás feltételrendszerének hiányosságán fognak pörögni. Jogos. Jogos minden. De kit visz ez most előbbre?

Ne tegyétek. Készítsetek napirendet, pörögjön a youtobe meg a videa, de ne a facebook.

Főzzetek.

Olvassatok.

Hallgassatok zenét. 

A szüleim azt mondják (65+, orvosok), nem lesz semmi baj, kézmosás, social distancing, távolságtartás az utcán és nyugalom. Nem hiszem, hogy ne szólnának nekem, nekünk, ha valami orbitális baj lenne. És még csak azt sem érzem (amit mondanak néhányan), hogy á, ez csak a cool, leszarom orvosi hozzáállás. Amikor minden ember statisztikai adat. Hát, ez lehet, de van egy 3 éves unokájuk, ő biztos nem statisztikai adat.

Azt is mondták, az a baj ezzel a mostani aktív generációval, hogy nem volt még az életükben nagy krízis. Se egy háború, se egy járvány. Ezért aztán ez_most_az. Pedig ez semmi a korábbiakhoz képest. 

A gyerek mondta, hogy a spotify-on vagy hol már elindultak a a Corona medley-k ilyen dalokkal, mint: