Hát, le is foglaltam az időpontunkat (elég drága mulatság egyébként, hétvégén még drágább, egy felnőtt jegy 3100 forint, maximum a családi jegy éri meg, de erről a későbbiekben még esik szó), és nekivágtunk.
Az egész komplexum nincs nyitva folyamatosan, a megadott időpontokra lehet túrákra bejelentkezni, mi persze túl korán odaértünk, úgyhogy a mogorva biztonsági őr bizalmatlanul méregetett minket. A haverom mondta, szerinte nem lenne feltűnő, ha behajtanánk a kocsival, hogy ő Brúszvilisz és jött dolgozni, de mondtam, hogy a pali kicsit jobban néz ki annak ellenére, hogy minimum hússzal több nálunk. (Attól még a hasonlóság persze megtévesztő.) Szóval akkor átszaladtunk gyorsan Zsámbékra, ahol volt bruttó 10 percünk, akkora volt a forgalom.
Visszaérvén már megérkeztek a látogatók, besoroltunk szépen, sőt, a sorban még kaptunk valami bónuszjegyet is egy házaspártól, úgyhogy Tesco gazdaságosan be is tudtunk menni. A benti épület bejáratánál (bár komolyan azt hittem, valamelyik csarnokban kezdünk) elénk is pattant a mi kis idegenvezetőnk, nevezzük mondjuk Gegének, mert ezek olyan modern fiatal gyerekek, ezek a filmgyáros idegenvezetők, mindenkit ismernek és a becenevükön kell őket szólítani. Szóval ő mondta, hogy itt nagyon szigorú szabályok vannak, nem szabad fényképezni, csak ha ő mondja, és előremutatott egy nagy füves pusztára, hogy amíg elérünk az első díszletvárosig, elő se vegyük a telefonunkat, mert ötvenezre a bírság, hacsak le nem lő minket a szekuriti (haha, ez vicc volt, de amúgy tényleg minden be volt kamerázva).
 | |
| Ez a bejárat |
A nem fotózható rész egyébként egy homokos placc volt néhány műsziklával meg zöld háttérrel, ez valami Mars-áldokumentumfilm díszlete (hehe, díszlet), ami egyébként veszteséges, de azért még tolnak belőle egy évadot. Na, de ezen nem volt idő szomorkodni, mert meg is érkeztünk az első díszletvárosba, a Nyú Jork nevűbe, aminek a neve csak egy címke, ugyanis itt a nagyvárosi jeleneteket forgatják a filmekben. Amúgy régi amerikai városnak néz ki, de mondta a srác (a mi Gegénk), hogy ezt ám mindig a megfelelő városra átépítik. Fel is sorolt gyorsan néhány filmet és jelenetet, amit itt vettek fel, persze mi a haverommal egyet sem ismertünk (na jó, talán a Hellboy 2-t hallomásból), mert mi Tarr Bélán szocializálódtunk (na jó, nem, de majdnem).
Viccet félretéve, érdekes volt egyébként, sosem láttam díszletvárost, olyan, mint a szociális háló, elölről és az egyik oldalról nagyon jól néz ki, hátul meg csak alumíniumcsövek tartják, ezért aztán nem is lehetett felmenni sehova, csak messziről fotózni. Mondta ez a Gege, hogy a színészek se mennek fel a díszletre (belül/hátul üres, ugyebár), csak körülötte futkorásznak, aztán mennek a stúdiókba, szóval azokba a bazi nagy hangárokba, ahova sajnos nem lehetett bemenni, mert nem volt rá túraengedély.
Egyébként ez a gyerek végig csak ilyeneket tudott mondani, meg még, amikor látta, hogy lankad a figyelem, benyomott néhány sztárpletykát, amit egyébként a Blikkben is el lehet olvasni, hogy Madonna hisztis, a Kovács Ákos egy felfújt hólyag meg hogy Charlize Theronnak milyen hosszú a combja, meg hogy a férfi színészek élőben nem olyan jóképűek ám, mint a filmvásznon (váó, gondoltam, és akkor eszembe jutott a belépőjegy ára, ami nyilván ezt a szakértő idegenvezetést is magába foglalja). Mondta még, hogy ők nem mondhatnának amúgy rosszat senkire, úgyhogy a Fluor Tomi milyen jó fej, meg hogy Jeremy Irons a személyzettel ebédelt minden nap.
Na, ekkor visszaindultunk, mert a hangárok között nem lehetett átvágni (nem volt rá engedély, ugye), fényképezőket megint elrakni, jön a Marsfelszín, fotózni tilos.
A másik díszletvárost, amit láttunk, Rómának vagy középkori díszletvárosnak hívják, itt forgatják a Borgiákat pl. (ez amúgy is a stúdiónak a nagy sikere, minden Borgia-plakáttal van tele). Itt nem aluváz tartotta a házakat, de mondta Gege, hogy lehetőleg ne másszunk fel sehova, mert minden hungarocell meg funér, még a végén beszakad. Elmondta azt is, hogy a nagykapun kívül látható kukoricaföldön forgatták a Valami Amerika 2 világhíres jelenetét (ezt se láttam), meg hogy ne lepődjünk meg, hogy minden ilyen picinek és jelentéktelennek tűnik, a filmvásznon minden teljesen más (!).
Ezután tíz perc pihenő következett a kantinban, ami egyszerre volt ajándékbolt meg vécélejáró is, itt lehetett ajándékokat venni. Ekkor meglepődve tapasztaltam, hogy a kasszás csaj és a mi Gegénk a giftshopos és a büfés is egyben, elkezdtem gondolkodni, kik lehetnek ezek a gyerekek: talán elsőéves filmszakos hallgatók, akik élvezik, hogy mindenesek lehetnek egy hétvégén teljesen kihalt filmstúdióban (portás nem számít), és hollywoodi karrierről álmodnak közben.
A már majdnem másfél órás vezetésből még egy rész volt hátra, a benti kiállítás megtekintése. Egy másfél szobás lakásnyi teret kell elképzelni, ahol a kiállításberendezők megpróbáltak némi filmtörténeti/-tudományi nyomot hagyni a látogatóban. Az mondjuk nem derült ki, milyen kultúrkörre fókuszáltak, mert szó volt kicsit a Korda-fivérekről (oké, róluk nevezték el a helyet), voltak eredeti Vuk-rajzok (?), sok-sok Borgia plakát, meg néhány ismert filmes trükköt imitáló szerkezet és masina (zöld háttér, fordított szoba, tükörszoba, plasztik hulla, stb.).
Na, itt már mindenki unta kicsit a banánt, miközben szegény Gege olyanokkal próbált brillírozni, hogy a reklámokban nem igaziból habos ám a sör! nem igazi fagyit nyalnak ám! nem forró a Nescafé! (a tampon és hüvelygombagyógyszer-reklámokról nem mondott sajnos semmit) - mert hogy ezeket már mind tudjuk a Spektrum csatornáról. Ez van, lemaradt a múzeumi tudomány.
Búcsúzóul még vetettünk egy pillantást a két fejre, ami állítólag díszlet a Prometheusban (nem tudom hol van, de esküszöm, megnézem újra UPDATE: rágugliztam és megvan!), aztán távoztunk, hellósziasztok, mondták az idegenvezetők, ilyen fiatalosan amcsi ez a filmstúdió.
Egyébként egyszer mindenképpen érdemes megnézni, az adatokat/méreteket kicsit szkeptikusan kezelni, nem elhinni a promóciós videót, hogy majd szinkronstúdiót, kaszkadőrshowt meg ilyeneket is lehet látni, de azért tök menő átmenni azon a kapun (ja, nem ott mentünk át), ami A marsi című film NASA-bejárata is.
---
És hát közel van a miniszterelnök faluja, Felcsút (ami lehet, hogy község persze), mintegy tizenöt kilométer, ahogy közelítesz, már érzed, hogy a levegő is más...
Trollkodásból doktorált útitársaim persze meg akartak állni a kisvasútnál is, ahol sokat fotózkodtak és menetrendet loptak, mondtam is nekik, figyeljétek meg, a stadionnál már ott fog várni minket a TEK.
 |
| Vajon kik fociznak a Balmazújvárosi Kamilla Gyógyfürdő színeiben....? |
De nem várt ott senki, csak egy csapat turista, akik szintén A STADIONT akarták megnézni (köztük egy szlovák rendszámmal rendelkező határon túli hazafi sasmadaras brifkóval, bőszen fotózta a főnök házát), és akkor legmegdöbbentőbb felfedezésben volt részem: ez a kurva stadion tényleg a ház végében van. Echt. Konkrétan átmész a keskeny utcán, és ott. (Ezt nem fotóztam le, féltem a terrorelhárítástól.)
A ház egyébként szép, nem hivalkodó, a nagyzolást jól láthatóan az arénába feccölte a főnök. Mert az óriási, díszes és biztonságosan körbeépített. Bekamerázott.
Az én legtrollabb haverom persze focizott egyet egy citrommal a fociakadémia nyitott pályarészén (ó, az a szép zöld gyep), sőt, a Felcsút táblánál is meg kellett állni, hogy a citromkákat (narancsot nem árult a Spar így augusztusban) a férfias kis mellkasához szorítva pózoljon egy sort. A felvételek bizalmasak, mint mondtam, félünk a TEK-től. (A jó hír, hogy még mindig megvan mindannyiunk állása, ki tudja, mit hoz a szeptember persze...)
Hát, ez Felcsút, visszafelé azon gondolkodtam, milyen lehet itt élni egyszerű polgárként (hát még pláne, ha valaki nem is az!), mert a két percenként elhúzó hatalmas
A többi képet itt lehet megnézni >>>> KATT.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése