Megérett

Megérett az idő a változásra. Én már nem leszek más. És nem szabad elvárnom, hogy más másmilyen legyen.

Úgy érzem, régebben még az érettségi bakik is intelligensebbek voltak. Nem is beszélve minden másról, ami az érettségit körülveszi.

Volt nálam Joli, a szaktanácsadó, aki semmi különöset nem csinált, ezért hát poszt se lett belőle. A világhírnév elkerüli örökre, annyira jelentéktelen az alkalom is, a személyek is, még csak egy poénra sem futotta. Minden jó volt neki, nem tudtam meg magamról semmit, de róla sem. Csak hogy minden jól van úgy, ahogy van.

Sokszor úgy érzem, magányos ellenállók vagyunk mind. Néha találkozunk, az pillanatnyilag feldob mindenkit, aztán elmúlik. Mintha semminek nem lenne már súlya.
Akartam írni több hosszú posztot mindenféle keserűségről, de szóra sem érdemesek.
Nagyjából az a legjobb érzés, amikor az edzőteremben kiabál a zene, és mechanikusan megyek előre.

Voltunk a nyitott Művészeti Karon, a Zsolnay Piknik alkalmából, ahogy tavaly is, nézzétek meg a képeket.

Fotók