Pech gehabt

Az úgy kezdődött, hogy a tavaszi szünet utáni első munkanapon belém jöttek a kereszteződésben. Én megálltam elsőbbséget adni, a csaj nem figyelt, és nekem jött az autójával. Kiszálltunk, fogta a fejét, totálisan pánikba esett, és amilyen hülye vagyok, megsajnáltam. Rögtön betétlapot kértem persze (mint tapasztalt ütköző), de ő előbb felhívta a férjét, aki persze ahelyett, hogy megnyugtatta volna, azonnal lecseszte, és ahogy hallottam, rám akarta volna terelni a felelősséget is. Végül velem is beszélt a pasi, és érdeklődött, nem intézhetnénk-e el készpénzben a dolgot, meg hogy mekkora a kár.
Hát, mondom, fogalmam sincs.
Odajött taxival, közben én is telefonáltam kettőt, és belementem az ajánlatba, amit valószínűleg egyébként rosszul tettem.
A feleség még mindig pánikolt, én siettem a munkába, valamint élénken élt bennem a múltkori Hondás eset, amikor majdnem fél évig vacakolt velem egy pali, akinek én húztam meg az autóját (van róla egy poszt is valahol, majd ha meglelem, ideteszem a linket). Szóval elfogadtam a pénzt, és mentünk a dolgunkra.

Később kiderült, hogy a pénz persze nem elég, mert az egész hátsó lökhárítót le kellett cserélni, és a csontkovácsnál karosszérialakatosnál még nem is voltam, ám közben kiderült, hogy a kocsiban ki kell cserélni valami lengőszart is, úgyhogy eddig csak a fél fizetésemet hagytam ott, jövő héten jön a másik fele. Felhívtam a nőt, hogy kéne találkoznunk, mert nem elég amit adtak. Ígérte, hogy jövő héten visszahív, de előbb (OMG) beszélnie kell a férjével. Hát most kíváncsi vagyok, és közben azon tűnődöm, hogy mivel fenyegetőzhetnék, ha mégsem tudjuk elrendezni ezt a dolgot. Meg azon, hogy én most tényleg ekkora balek vagyok?! Tényleg. És hogy mekkora kib*szás, hogy amikor sikerül egy kicsit félretenni, rögtön jön a Nagy Pénzbehajtó, és az ember perkálhat, mint a köles.

A héten ballagás is volt, amin szépen cserben hagyott az osztályom, mert alig páran jöttek be a megbeszélt időben díszíteni, közülük is néhányan csak ücsörögtek és a telefonjukat pötyögtették, úgyhogy nevelési szándékkal válogatott bosszúállást tervezek (the revenger's tragedy). Kaptam viszont sok ajándékot a végzősöktől, akik helyesek voltak, ellenben ebben a két csonka hétben tanítani egyáltalán semmit nem lehet, úgyhogy meglesz ennek is a böjtje hamarosan.
Azért annak ellenére, hogy hosszasan csináltam a semmit a munkahelyemen, eléggé elfáradtam, valamint többször elvert a jég, az eső és a jégeső is. A főnök is lehordott, mert sok emelt szintű vizsgáztatást vállaltam, de mivel még mindig teljesen meg vagyok rökönyödve azon, hogy egyedül ő nem gratulált a doktori védésemhez, csak annyit mondtam, hogy bocsánat, de én ebből élek nyáron.

Szóval már egészen belenyugodtam, hogy a héten semmi sem sikerül, és csőből ömlik a balszerencse, aztán végül a négy darab megrendelt fotókönyv helyett hét érkezett - négy áráért. Úgyhogy talán vége.