Géniusz

"Mindenben alá kell vetnünk magunkat a géniusz akaratának, mindenben egyet kell értenünk vele, mindent meg kell tennünk, amit kér tőlünk, hiszen az ő léte a mi létünk, az ő boldogsága a mi boldogságunk. Még ha a követelései - a mi követeléseink! - olykor értelmetlennek vagy szeszélyesnek tűnnek is, jobban járunk, ha zokszó nélkül eleget teszünk nekik. Ha nekünk - neki! - az íráshoz arra a bizonyos halványsárga papírra, arra a különleges tollra és arra a balkéz felől finoman szűrődő fényre van szükségünk - szüksége! -, teljesen felesleges lenne azt állítani, hogy bármely toll, bármely papír és bármely fény alkalmas a feladatra. Ha úgy érezzük, hogy a nélkül a halványkék lenvászon blúzocska nélkül nem is érdemes élni (Isten mentsen a fehér, keménygalléros irodai viselettől!), vagy hogy a hosszú, fekete papírba csomagolt cigaretták nélkül a dolgok egyszerűen nem haladnak egyről a kettőre, meg se próbáljuk bebeszélni magunknak, hogy ezek csupán hóbortok, amelyeket itt az ideje felülvizsgálni. 'Genium suum defraudare' - becsapni saját géniuszunkat, latinul annyit tesz: megszomorítani az életünket, becsapni saját magunkat. 'Genialis', vagyis zseniális az az élet,amely elfordítja tekintetét a halálról, és habozás nélkül megfelel az őt létrehozó géniusz unszolásának."
Giorgia Agamben: A géniusz. In: A profán dicsérete (Budapest: Typotex Kiadó, 2008).