A szlovák-lengyel körút állítólag az én ötletem volt, mert már többször voltam arra, azt is megígértem, hogy megfinanszírozom (biztos így volt), aztán persze hiába jött el az augusztus, a pénzeimet nem küldték (igen, van ez a magyar (?) sajátosság, hogy kidolgozod a beled, hogy legyen pár nyugis heted, aztán senki nem utal, detebezzeg ha egyetlen napot is csúszol a határidővel, akkor már).
Hát jó, valahogy összejött persze minden, és csodálatos volt az egész.
A körülményekről annyit mondanék: jól gondoljátok meg, hogy vállaljátok-e az 1700 km-t egy 115 kilós férfiember mögött a hátsó ülésen, mert hiába zajlik (mérsékelt) sikerrel a nyári fogyókúra- és hajlékonyítóprogram, azért összeszedtem egy akut derékfájást, a gyaloglástól bedagadt bokának pedig kifejezetten hátrányos, ha még annyi helyed sincs, hogy magad alá húzhasd a lábaidat.
Na igen, maholnap 40 leszek, úgyhogy most már gátlások nélkül beszélhetünk a lábdagadásról, bár a témához kevésbé szorosan tartozik. (Amúgy terveztem egy posztot a testképzavarokról [hogy legyen vidám téma is], de a csodálatos fordítási munkám miatt Lakatos Levente írásművészetén kívül--hogy összeszedjek némi szókincset, nem titok--sajnos semmiben nincs időm alaposan elmélyülni.)
Lényeg az, hogy tavaly óta tapasztalom a jelenséget, azóta persze kitanultam mindenféle kúrálási módot (anyám nyilván azt mondaná, fogyjak le 30 kilót), de ezeket napi 10-12 óra gyaloglás mellett kevés sikerrel alkalmaztam. Azért megvagyok, köszi, a héten már edzésre is mennék, ha nem lenne szabin az edzőm (bizalmi pozíció, introvertált sportoló, máshoz nem megyek, ugyebár).
Az út nagyon szép volt, meglepődve tapasztaltam, hogy Szlovákia sokkal jobban tetszik, mint Lengyelország, és egészen komolyan azon kezdtem el gondolkodni, milyen lenne, ha mndez még az országhatárunkon belül lenne, aztán gyorsan arra gondoltam, jobb ez így, mert Mészáros Loló még a hegyeket is megvenné.
Mindenhol eszméletlen mennyiségű turista volt (spec. Zakopane, Krakkó, auschwitzi emlékhely), de azért sokat röhögtünk, meg néha jól össze is vesztünk; egyrészt, mivel öt ember fizikai és lelki igényeit nehéz egyeztetni, másrészt mert volt, aki simán bevállalta, hogy most már elfáradt, másban meg még rezgett a Duracell.
Most, hogy megvoltak a hegyek, én nagyon szeretnék legközelebb délre, a tenger felé menni.
De legjobban egy nagyobb autót szeretnék.
Képek (nem sorrendben, ízelítő, több kép lejjebb):
 |
| Besztercebánya |
 |
| Selmecbánya |
 |
| Zólyom |
 |
| Zakopane |
 |
| Körmöcbánya |
 |
| Krakkó |
 |
| Árvaváralja |
 |
| Bártfa |
 |
| Kassa |
KÉPEKÉRT KATT IDE.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése