De itt most azon kezdtem el tűnődni, vajon az egyetemista intellektuális és evolúciós szempontból mennyivel fejlettebb embertársainál, még ha csak elsőéves is.
Egyrészt két hétköznapon végigmegyek délután kettő és négy között a tanszéken (sőt, a karon), és szinte csakis külföldi hallgatókat látok. Nem, nem baj, csípem a multikultit, az egyik órámra jár is egy orosz lány, nagyon okos, tavaly volt egy török tanítványom, ő is az volt. Mindketten törekvőek.
Csak azon gondolkodom, nem tévút-e valahol, hogy míg az egyetemek megpróbálják a pénzük miatt becsábítani a külföldi hallgatókat, az itthoniaknak egyre inkább csak a nihil jut.
Múltkor olvastam egy cikket (csak most nem találom), hogy a magyar hallgatók jelentős százaléka nem fejezi be az egyetemet annak ellenére, hogy a hallgatói szerződésben erre az esetre kötelezik őket a tandíjuk visszafizetésére és/vagy ledolgozására. A cikk nem keresett okokat, csak statisztikákat közölt.
Véleményem szerint amúgy még mindig túl nagy a társadalmi nyomás abba az irányba, hogy ha nincs diplomát, nem lesz állásod (hülyeség), sem magas fizetésed (szintén hülyeség), ezért aztán boldog és boldogtalan jelentkezik, főleg a bölcsészkarra úgy, hogy közben nincs előtte semmi perspektíva meg ambíció.
Persze biztosan számtalan más oka is van a sikertelenségnek meg a motiválatlanságnak.
Mint a középiskolások lelkeit jól ismerő oktató, igyekszem mindenre gondolni. Pontos, gondos információkkal látom el őket, mindent feltöltök a megfelelő helyekre, külön és hetente e-mailezek a házi feladatokról, ennek ellenére ma is megkérdezte valaki, hogy akkor most mit is kell csinálni.
Mondtam, hogy már kiküldtem az e-mailt régebben. Erre ő: igen, megkapta, el is olvasta, de nem emlékszik.
Na, itt néha patthelyzetben érzem magam.
Ugyanez van az instrukciókkal és az alapkészségek fejlesztésével.
Feladat: válassz ki egy témát, ami valamilyen módon kötődik a (széles értelemben vett) kultúrához. Fogalmazz meg egy állítást ezzel kapcsolatban (tézis). Gyűjts érveket. Olvass el min. egy szakcikket/szakirodalmat hozzá. Próbáld a prezentációt jól felépíteni. Add elő igényesen.
A témák megadva (próbáltam, de maguktól nem tudnak választani), a konzultációs lehetőség felajánlva (minden e-mailre válaszolok azonnal), szakirodalmi segítség szintén felajánlva. Az időpontokat ők választják ki.
Miután 6-8-an nem válaszoltak az e-mailemre, ezért eleve későn lett témájuk, az első prezentációs héten két hallgató mondta le a dolgot, az egyik úgy, hogy meg se jelent. A másikat már befenyítettem: megírtam neki, ha nem lesz idő rá a halasztott időpontban, egyszerűen nem hallgatom meg. Meg persze voltam kis füllentések: nem jó a ppt, elveszett a pendrive, nem tudta kinyomtatni, stb. stb.
A csúcs viszont az volt, hogy egy lány, aki a historical past/national identity témát választotta, azt mondta, ő kicsit bátorkodott megváltoztatni azt.
Téma: pozitív szemlélet a mai világban. Tézis: az élet szép. Érvek: hááát, pl. tök jó zenekarok vannak a 70-es évektől kezdve, meg felmentünk az űrbe, feltalálták az Internetet, szóval csak pozitívan előre, és minden jobb lesz, nem kell olyan sötéten látni a világot...
Nem , nem tini önsegítő csoportom van, hanem egyetemi szeminárium irodalom/kultúra témakörben.
Aztán ott ült egy srác pont ezen az órán, egy amolyan flegma filozófus, harmadéves, egyfolytában a telefonját nyomogatta. Kiderült, kényszerből vette fel az órát, kötelezőként, most fog végezni, hátára a púp. Azon kívül, hogy lenézően pislogott (és néhányszor elég kellemetlenül is éreztem magam emiatt), semmit nem csinált, semmit le nem adott, így egy nap gondoltam egyet, írtam neki egy e-mailt, hogy ez vajon szándékos passzív rezisztencia-e (az legalább tökös lett volna), vagy valami más. És ha teljesíteni akarja a kurzust, adjon már le pár beadandót, nem szívesen szívatok meg végzősöket.
Kiderült, hogy szó sincs tökösségről, egyszerűen lusta, meg elvesztette a kurzusleírást (igen, azt, ami év eleje óta fel van töltve, és amely mappára hivatkozva amúgy minden héten írtam egy e-mailt a csoportnak), de azért köszönte, és ígérte, ír valamit.
Múlt héten megkaptam a 'kritikus reflexióját'.
Ebben a félév elején tárgyalt négy szöveget veszi egy kalap alá, és ilyeneket ír, hogy...
... az irodalom- és kultúrakutatás nem tudomány, hiszen a tudomány egzakt tényekkel dolgozik. Ám ő az ilyen kurzusokon tényekkel még nem találkozott, csakis nézőpontokkal, de őt nem érdeklik a nézőpontok, csakis az igazság (sic!). A tudomány nem keveredhet a politikával (politika = többek közt a hatalom megszerzésére és befolyásolására irányuló tevékenység), ő nem is érti, minek hall politizálást (!) az órákon, különben meg mennyire visszás, hogy emberek abból élnek, hogy ilyen ingatag területeket kutatnak, mint irodalom meg kultúra. (Filozófia szakos hallgató, csak mondom!)
Tele van a hócipőm a mások fejében turkálással, ha 500 kisebb-nagyobb esszét nem javítottam szeptember óta, akkor egyet sem, de azért erre kénytelen voltam írásban válaszolni.
Leírtam többek közt, hogy bár nem vagyok otthon a filozófiában, de az igazság kérdésének szerintem elég nagy szakirodalma van, vagy ha józan ésszel nézem, akkor is megállapíthatom, hogy az igazságot mindig valakik deklarálják, azaz az sosem lehet objektív. A politika pedig többek között úgy kapcsolódik a tudományhoz, hogy az egyes tudományos tézisek elfogadása igenis hatalmi játszma, ha nem hiszi, kérdezze meg mondjuk Galileit vagy Giordano Brunót. Mellesleg meg szerintem a humán tudományok soha nem is aspiráltak a természettudományok piedesztájára, a kettőt egyszerűen nem lehet összehasonlítani.
Arra jutottam, hogy szép lassan (aktívan rájátszva vagy passzívan elviselve) mindenki aláveti magát annak, hogy itt igenis a társadalom elbutítása zajlik. Az oktatók fásultak, a diákok nem akarnak semmit, csak szabad, önfeledt életet, online játékokat és jó piákat, az egyetemeket meg majd fenntartják a kínaiak, az oroszok meg a törökök. Csak ki fogja őket okítani? Ez a kérdés. Majd a Rezsim Rokonai.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése