A művészeti egyesületeknek álcázott modelliskolák azért utálatosak,
mert művészeti oktatásba ágyazva árusítják ki az oda járó gyerekeket.
Nemcsak hogy értékrendet és mintát nem közvetítenek számukra, de még el
is hitetik velük, hogy amit csinálnak, az kultúra, táncművészet, netán
színház. Holott nem több, mint modellkedés.
Az ilyesfajta intézmények már egészen kicsi korban elhitetik a
gyerekekkel, hogy nincsen fontosabb, csak az megfelelő alak, a
vékonyság, a hozzáférhetőség és az, hogy soha ne mondjuk nemet a
felkérésekre. Ezért lehetséges, hogy az érintettek komolyabban gondolják
az Árkád-beli őszi kollekciót népszerűsítő "fellépést", mint mondjuk a
magyarórát. Mert igen, ezeket "fellépéseknek" nevezik. A próbákat ugyan
"edzésnek", de a szerepléseket "fellépésnek".
A másik pedig az életmód. Ezek a gyerekek ugyanis egészen korán
hozzászoknak a náluk idősebbek társaságához, ennek kapcsán egészen
fiatalon pasiznak/csajoznak, éjszakai életet élnek, isznak és drogoznak,
kimaradnak, és hülyeségeket csinálnak. Gyakran az anyukájuk
közreműködésével, aki már szintén nem tud másra gondolni, csak a gyermek
alakjára, úgyhogy nem is vesz neki csokit mondjuk Mikulásra, hanem
inkább gyümölcsöt.
Az értékrend kapcsán pedig az a legproblematikusabb, hogy egyszerűen
nem hiszik el, hogy a számukra "művészetkén" beállított tevékenységükön
túl létezhetnek más értékek is. Hogy okosodni és tapasztalatokra szert
tenni másképp is lehet, mint hogy a fővárosi élet celebjeivel
lespanolnak. Hogy néha olvasni kell. Hogy a színház nem az Operett
Színházzal és a Madách Színházzal szinonim.
Szóval hogy sajnos nincs, aki megmondja nekik, hogy az életük nemhogy
nem tartalmas és kiteljesült, de még az első negyedénél sem tartanak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése