2008. április 15., kedd

A nagy nemek harca

Tegnap volt egy órám, egy szöveget elemeztünk, ami arról szólt, hogy az Equal Opportunities Commission felmérése szerint Nagy-Britanniában a nőknek csak 3%-a dolgozik építőiparban, mérnökként, vagy szerelőként, míg a férfiak 1%-a foglalkozik (kis)gyerekellátással. Ezen túl a munkaadók, sőt, az iskolák nagy része előítéletes, és nemi alapon válogat ahelyett, hogy a képességeket nézné. 
        A csoportban tizenegyből két nő van (rajtam kívül), megkérdeztem hát, hogy mit gondolnak, valós-e ez a probléma, mondták, hogy hát persze, hogy nem, meg hogy áá, ez hülyeség. És hogy hogy néz ki az, ha egy nőnek kérges a tenyere a csavarhúzótól meg a csípőfogótól. A férfi meg, aki dadaként dolgozik, nem is férfi, nézzem meg, rózsaszín pólóban van, még a haja is félhosszú, ráadásul szőke, úgyhogy ez lehet, hogy nem is férfi, hanem inkább nő, de lehet, hogy a kettő egyben.
        Mondtam nekik, hogy ja, igen, ez itt kezdődik, egy nő ne legyen teherautósofőr, mert az olyan furcsa, és aztán már ne legyen egyetemi tanár, netán tanszékvezető, no de pláne hogy főnök ne legyen. Erre mondták, hogy hát lehet, csak az tényleg olyan furcsa. És hogy hogy néz ki egy férfi egy játszószőnyegen, mert ők is játszottak ugyan a kishúgukkal, de az csak három perc volt - addig tartott, míg össze nem döntötte a kockaépítményt.
        Egészen komolyan felháborodtam, mert ezek fiatal emberek 20-25 évesek, akikről - bár még növésben vannak - nem valószínű, hogy le lehet nyesegetni ezeket a gyerekded szexista csírákat. No jó, amelyik azt mondta, hogy lehet, lehet, de mégis furcsa, ahhoz azért még fűzök némi reményt. És mielőtt bárki félreértené, nem csak a férfiakról beszélek, hanem a két lányról is, akik zavartan nevetgélve ücsörögtek ott köztük. Az egyik 30 éves elmúlt, férjezett, két gyerek anyja...
--------------------------------------------------------------------------
Írja a barátnőm:





"Az egyetemen költözések voltak, a tanszékünk felköltözött a harmadikra a földrajzosok helyére és most a genderesek melletti szobában vagyunk. E. a szomszédom és tőle meg P.-től már néha homofóbia kerülget, és ezt csak azért írom neked, mert te nem érted félre. Az idegesít E.-ben, hogy miközben a nagy másság elfogadást papolja, ő éppúgy zárt minden másra, ami nem az ő gondolkodás szerint van és teljesen leural mindenkit a környezetében. Beköltöztek pl. most az új szobájukba négyen, de a szoba minden szabad felületű falán csak E. képei virítanak és az ő szivárvány zászlója leng (ami nem baj, lengjen, de könyörgöm, nem csak ő van ott abban a szobában). Az lett most a gender szoba. De az ő szemében a gender is csak feminin... el tudod képzelni milyen képet vágna, hogy ha a falra kitennék egy nagy fallosz képet? (Nem mintha erre kísértést éreznék, de néha komolyan ott bújkál bennem a kis ördög.... jelen esetben persze teljes mértékben élvezem a helyeslését, mert a mi szobánkban az asztalom felett Blake Miltonja mellett még egy Jolie montázs van, hehehe.... azért majd keresek valami provokatívat is.)"
 
És ehhez most nincs kommentem. Illetve mégis. A nemek harca helyett az igenek harca értelmesebb lenne. És biztos én se húznám fel magam rajta ennyire, és nem gondolnám, hogy rossz felé megyünk, mert nem elég, hogy a kopasz, kamerás - hangosbeszélőst látom a tévében a Szózatot hamisan és dülöngélve énekelő népek élén, rá kell jönnöm, hogy jó családi háttérrel rendelkező, intelligens fiatalokban is igen, tényleg, valóban ott a csíra...
Tényleg, lehet, hogy igaza van Koltai Tamásnak, jobb, ha hónunk alá csapjuk az ingyendiplománkat, osztán költözünk.
 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése